HUNYADI Pál

? † Vízakna, ?: oktató. – Pápai Páriz Ferenc 15 évesen, a dési iskola tanulója volt. Dévai János vásárhelyi lelkész tanácsára átiratkozott a Schola Particulába, ahol H. Pál a tanítója (1664), közel egy esztendeig tanult városunkba költészettant, innen ment a frissen alapított nagyenyedi Koll. -ba. Nagy jellemformáló erővel hatott rá Hunyadi mert később nagy elismeréssel írt róla. A mv. i Skola partikula professzora, rektora (1665. ápr. 28 –67. ápr. 23.). Rektorsága ideje alatt az isk. tanulóinak létszáma 28-ról 92-re növekedett, és elnyerte I. Apafi Mihály fejedelem évi 100 ft. -os anyagi támogatását (1665. júl. 3.). Ezután Hollandiában tanult (1667–71), onnan Cocceius híveként tért haza, és Nagyenyed másodlelkésze lett. Meggyöződése miatt konfliktusba került feletteseivel, megidézik a radnóti zsinatra, ahol allegorikus bibliamagyarázatát, „típus- teológiáját” (amely szerint minden vallási jelenség igazolását a Biblia ôsképeiben kell keresni) látványosan ítélte el a fejedelem képében bíráskodó Rhédey Ferenc, Tofeus Mihály püspök és Pósaházi János kálvinista enyedi tanár; majd a fogarasi konzisztórium elé állították (1673. jún. 16.), ott megfosztották állásától, és Vizaknára helyezték, ahol lelkészként haláláig szolgált.
Irod.: Időtár 1; Koncz; Kozma, Tóth István: Mv. irodalmi műveltségéról XI (Mú. Múzsa, 468 sz., 2000. okt. 28.)