ILLYÉS Bálint, Álneve: Zelemér

Fehérgyarmat, 1835. okt. 2., † Bp, 1910. dec. 1.: költő. – A sárospataki ref. főisk. -n tanult, részt vett a szabadságharcban (1849. ápr. –). A szabadságharc leverése után ismét Sárospatakon folytatta tanulmányait, ahol Erdélyi János támogatta első irod. próbálkozásait. A mv.-i ref. gimn. -ban mint ideiglenes tanár a költészetet, az ókori irodalmat, a történelmet és a görög nyelvet tanította (1857–60). Br. Kemény György tordamegyei főispán családjánál nevelő volt. Szatmárban segédlelkész és tanár (1860–), majd tiszabecsi, kisújszállási (1869–) ref. lelkész. Függetlenségi és 48-as párti programmal ogy. képviselő (1887–1910). Az irodalomban az 50-es évek első felében jelentkezett hazafias versekkel. Első írásai még mv.-i korában jelentek meg (1859). Publikált verseket, egyházi témájú köteteket, írt Irányi Dánielről, Kossuth Lajosról monográfiát, antológ.: Petőfi a magyar költők lantján (Bp., 1910); Kossuth album; Honvéd album; Hunyadi album; Battyányi emlékkönyv, Csokonai album.
Irod.: Kiss-Kálmán-Bierbrunner; ÚMÉL