JAKAB Elek, § szentgericei

Szentgerice, 1820. febr. 13., † Bp., 1897. júl. 22. Kv-on a Házsongárdi temetőben nyugszik: történész, levéltáros, jogász. – Testvére József (1821–1855). – Szülőfalujában végezte az elemi iskolát, Tiboldi István tanítványa volt (1826–29). A székelykeresztúri unit. algimn.-ban tanult (1829–37), ahol testvérével Olvasó Társaságot, könyvtárat szervezett és Tavaszi Bimbók c. diáklapot indított. Kv.-on az Unit. Koll.-ban bölcseletet és teológiát végzett (1837–40), Brassai Sámuel professzort is hallgathatta. A Ref. Koll.-ban elvégezte a kétéves jogi tanfolyamot (1842), diáktársa volt Kővári László. Egy évig gyakornok a mv.-i Kir. Táblánál; Nagyszebenben a Kincstárnál hivatalnokoskodott (1841–48); letette az ügyvédi vizsgát Kv.-on (1847); Marosszék ítélőtáblai bíróvá választotta (1847). Nagyszebeni évei alatt kezdett levéltái kutatással foglalkozni. Feltárta a Szász Nemzeti Levéltár, Szeben vm.-i Levéltár, a Bruckenthal Múzeum és Könyvtár anyagát. Részt vett az uniót kimondó ogy.-en, csatlakozott Bem seregéhez. (1848. szept.), hadnagyi, főhadnagyi, alkapitányi rangban részt vett az erdélyi és bánáti hadjáratban. A szabadságharc leverése után fogságba esett, a nagyaszebeni várbörtönben raboskodott (–1850). Kiszabadulása után 4 évre szülőfaluja elhagyásának tilalmával büntették, a birtokán gazdálkodott (1850–54). Agricola álnéven küldte cikkeit Kv.-ra (1853–). Ezekre figyelt fel gr. Mikó Imre, felhívta és Kv.-on titkárának alkalmazta (1854). Végleg Kv.-ra költözött (1856), és segítette Mikó Imrét a Nemzeti Színház, az Erdélyi Gazdasági Egylet újraindításában, az Erdélyi Múzeum-Egylet és a Keresztény Magvető alapításában. Közreműködött az Erdélyi Történelmi Adatok c. gyűjtemény szerkesztésében. Mikó megbízésából forráskutatásokat végzett Erdély különböző könyv- és levéltárában. Az Erdélyi Főkormányszék Levéltárában alkalmazták (1861–), aligazgatónak (1863), majd igazgatónak nevezték ki (1867). Amikor a m. kormány elhatározta az Országos Levéltár létrehozását és az Edélyi Főkormányszék levéltárának szervezeti egységként való beolvasztását, őt bizták meg az átszállítás megszervezésével és a levéltár berendezésével (1873). Tapasztalatszerzés céljából saját költségén beutazta Európa nevezetesebb városait és tanulmányozta azok levéltárait (1874). Országos Levéltár allevéltárnoka (aligazgatónak) (1875), majd levéltárnoknak (igazgatónak) nevezték ki (1893–), megbízták a MTA levéltárának rendezésével (1875), melyet több évi munkával elvégzett. Tudományos munkássága középpontjában Erdély 16. – 19. sz. történetének kutatása állt, foglalkozott egyebek mellett Kv., Udvarhely vm. helytöténetével, a szabadságharc erdélyi vonatkozásaival is. Számos életrajzot írt. Levelezett Kriza Jánossal, Tiboldi Istvánnal és segítette a népdalköltészeti gyűlést. A MTA levelező (1870), majd rendes tagjává választották (1889), tiszteleti tagja volt az ASTRA-nak, levelző tagja a British and Foreign Unitarian Association-nak. Költeményeit közölte a: kv.-i Remén, Athenaeum, Honderű. Cikkei: Erdélyi Híradó, Nemzeti Társalkodó, Honvéd, Kv.-i Hetilap, Bp.-i Hírlap, Pesti Hírlap, M. Hírlap, kv.-i Ellenzék, Pesti Napló, Erdészeti Lapok -stb. Kv.-on szerkesztette az Erdélyi Híradót (1848), az Erdélyi Gazdasági Egylet Évkönyvét (1854–55), az Erdélyi Mezei Naptárt (1856), és az Erdélyi Nagyfejedelemség Hivatali Tiszti Névtárát (1864). A nevét viselte szülőfalújában a művelődési ház (1926–). Szentgerice központjában ünnepélyes keretek között leplezték le mellszobrát, Miholcsa József szobrászművész alkotását, valamint az 1848–49-es szabadságharcban részt vett 59 szentgericei honvéd tiszteletére emlékfalat emeltek és emlékparkot hoztak létre (2021. szept. 25.). – F. m.: Adatok a XI. zászlóalj történetéhez tekintettel az erdélyi 1848–49. eseményekre (névtelenül) (Kv., 1868); Kv. története (Bp., 1870–1888); Oklevéltár Kv. története első kötetéhez (Buda, 1870); A királyföldi viszonyok ismertetése (Pest, 1871, 1876); Der Kampf der Sachsen für die Überreste des Feudalwesens in Siebenbürgen (Bp., 1874); Az utolsó Apafi: Történelmi tanulmány (Bp., 1875); Báró Wesselényi Miklós hűtlenségi bűnpöre (Kv., 1876); A Ghyczyek Erdély történetében, különös tekintettel a királyi kormányzói intézményre (Bp., 1876); A levéltárakról, tekintettel a m. állami levéltárügyre (Bp., 1877); Tanulmányok Erdély XVIII. századi történetéből (Bp., 1877); Emlékbeszéd Szentkirályi Zsigmond felett (Bp., 1877); Dávid Ferenc emléke elítélése és halála háromszázados évfordúlóján (Bp., 1879); Emlékek a szabadságharc idejéből (Bp., 1879); Kazinczy Gábor irodalmi hatásáról (Bp., 1880); A m. Fiume (Bp., 1881); Szabadságharcunk történetéhez: Visszaemlékezések 1848–49. re (Bp., 1880–1881); A kalendáriumokról (Bp., 1881); Az erdélyi hírlapirodalom története 1848-ig (Bp., 1882); Erdély katonai védereje átalakulása a XVIII. században (Bp., 1884); Aranka György és az Erdélyi Nyelvmívelő és Kézirat Kiadó Társaság (Bp., 1884); Nagyernyei Kelemen Benő élete (Kv., 1887); Oklevéltár Kv. története második és harmadik kötetéhez (Buda, 1888); Duka Tivadar könyve Kőrösi csoma Sándorról (Bp., 1889); Emlékirat a bp.-i Unit. templom felszentelési ünnepélyére (Bp., 1890); A MTA Kézirattárának ismertetése (Bp., 1892); Emlékbeszéd báró Orbán Balázs felett (Bp., 1891); Az erdélyi apátságok története (ÚIL); Tanulmányok (válog., bevez., jegyz. Egyed Ákos; Buk., 1986); társsz.: M. protestáns egyháztörténeti monográfiák (Bp., 1880); Udvarhely vármegye története a legrégibb időktől 1848-ig (Szádeczky Lajossal; Bp., 1901; Csíkszereda, 200?); antológ.: Remény: zsebkönyv (Kv., 1840); A magyar ember könyvtára (Pest, 1863); Erdély egyháztörténetéhez = M. tört. tár 13. köt. vagy 2. folyam 1. köt. (Pest, 1867); Sándor Pál kapithia s az erdélyi nemzeti fejedelemség utolsó évei = M. tört. tár 19. (Bp., 1874); Orbán Balázs emléke (Kv., 1890); Erdély öröksége 10. (Bp., 1941–42); Vérző Magyaro. (Bp., s. a.); A falu; Húsvéti határkerülés a Székelyföldön = Egyed Ákos 1970 (szerk.); ford.: Tissot, Marcel: Eszterházy Johanna Gabriellla hercegnő (Pest, 1871); szerk.: Erdélyi történelmi adatok / szerk és kiadja 1- 4 Mikó Imre (Kv., 1855–62); B. Wesselényi Miklós hűtlenségi pere (Kv., 1876)
Irod.: Bartoniek Emma: M. történeti forráskiadványok (Bp., 1929); Beöthy; Bíró; Bözödi György: J. E. a történettudós (Új Élet 24. sz. 1970.); Czirják; Dézsi Ödön: J. E. (1820–1897); Egyed Ákos: J. E. és a szülőföld (Korunk, 1990. febr.); Endes Miklós: Erdély három nemzete és négy vallása autonómiájának története (Bp., 1935); Erdélyi panteon; Erdélyi unit. 1848–49.; Fodor S. Sándor: J. E. emlékezete (Székelyföld, 9. sz., 1998); Jakab Elek és a szülőföld=Korunk; Fülöp–Ferencz; Gaál; Gaál Gy.; Gaál 2001; Gál Kelemen: J. E. élet- és jellemrajza (Kv., 1938); Gáldi László: Siebenbürgen im Aufbau der Ungarischen Kultur (Bp. -Leipzig-Milano, s. a.); Gergely Pál: Székely világjárók (Bp., 1940); Gligor Róbert László. Erdély hű fia hazatért (Nú., 2021. okt. 4.); Házsongárd; Hermann Róbert: A Bach-huszár és a huszárkapitány: J. E. ismeretlen (fél)munkája (Korunk, 5. sz., 2011. máj.); Időtár 1; Kádár Zsombor: Edészettörténetünk jeles művelője = Kádár Zsombor: Székelyföldi erdészeti arcképcsarnok (Bp., 1999); Kádár Zsombor: Jakab Elek és az erdészettörténet (Jakab Elek. Erdeink hajdan és ma) = 1992. márc.; Katona Szabó István: Az aranytollú J. E. (Új Élet, 10. sz. 1980); Kelemen; Kelemen Lajos 1982; Kőváry László 1899; Kriza levelezés; A m. irodalom története Képes díszmunka (Bp., 1906–07); Málnási; MÉL; MNL; Okmánytár; Pál-Antal 2002; Pintér; RNL; Rugonfalvi Kiss; Sepsiszéki; Szabó Miklós; Szentgerice; Szinnyei; Szinnyei J.; Szinnyei J-Sz. J., Todea–Fülöp–Avram 2013; ÚMÉL; ÚMIL; Vázlatok a MTA félszázados történetéből (Bp., 1880); Veress