JAKAB József, szentgericei

Szentgerice, 1821. okt. 29., † Nápoly, 1855.: unit. lelkész. – J. Elek testvére. – Székelykeresztúron kezdte tanulmányait (1830), ahol tevékenyen részt vett az ifjúsági olvasó egylet megalakításában (1837), pályadíjat is nyert Temető c. elbeszélésével. A kv.-i unit. főiskolán tanult tovább (1839–45), ahol Brassai Sámuel támogatta, ott is tevékenykedett az olvasó és irodalmi egyletben, amelynek pályázatán díjat nyert (1840) a törvények megtartásáról írt tanulmányával. Köztanító (1843–), az egyháztól nyert segéllyel külföldi akad.-on folytatta tanulmányait: Bécsben, Götingában tanult (1846–), fizikát és mat. -t hallgatott, később vegytant, bölcseletet és angol nyelvet is. Kv.-i másodpapságot és teológiai tanári megbízást kapott az egyházi főtanácstól (1847). A teológiai tanulása elmélyítésére Angliába indult (1848- elején), a februárt Párizsban töltötte. Londonban tanult és egész Skóciát bejárta. Papi hivatalát elfoglalta Kv.-on (1848. szept. –), a honvédségnél tűzérnek állt be (1848. nov.), a magyarosi ütközetben foglyul esett (1849) és Bécsbe vitték, onnan Mantuába, ahol besorozták az osztrák ezredbe; innen megszökött, Görögországba ment, Athénban városi tanító, Syrában tanár (1851), majd Aténben tanári vizsgát tett. Apja erőfeszítései dacára (1853) nem kapott amnesztiát, honvágy gyötörte, megbetegedett, orvosai Nápolyba küldték, ahol meg is halt. Cikkeit közölte a: kv.-i Ipar és Természetbarát, levelét a Keresztény Magvető és a M. Polgár.
Irod.: Gál Kelemen: A kv.-i Unitárius Kollégium tőrténete (Kv., 1935); Kőváry László 1899; Pallas Nagylexikona; Rugonfalvi Kiss; Szabó–Szögi; Szentgerice; Szinnyei