JÁNOSSY Béla, P. Jánosy Béla; Jánossí Béla; Álneve: Igric

Megosztás:

Erdőszentgyörgy, 1883. okt. 20., † Kv., 1945. ápr. 23., a házsongárdi temetőben nyugszik: író, költő, kritikus, szerkesztő. – Középiskoláit a székelyudvarhelyi R. K. Gimn.-ban végezte (1903); a kv.-i egyetemen szerzett jog- és államtudományi doktorátust (1908). Irodalmi működése kezdetén (1905) verseit közölte az Erdélyi Lapok. Az Ellenzék szerk. -ében dolgozott (1905–10); fogalmazó a kv. i városházán (1910–). A R. K. Státus titkára (1918–), a pápai Nagy Szent Gergely Rend lovagja, osztályelnöke volt a Nagyváradon működő Katolikus Akad. -nak; a Kolozsmonostori r. k. egyház főgondnoka. Tagja a temesvári Arany János Társaságnak és a bp.-i Petőfi Társaságnak. Felelős szerk.-je a Hírnöknek (1921–44), a Magyar Népnek (1943–44). Írt verseket, műkedvelőknek színdarabokat, amelyek közül kiemelkedő sikert aratott a kv.-i színházban bemutatott Thüringia rózsája (1931. nov. 20). Regényeinek tárgyát zömmel a szentek életéből merítette. A román Csillagrend tisztje és más kitűntetések jelzik tevékenységének egyházi és világi elismerését. – F. m.: Emberszívek (Kv., 1907); Virágének (Kv., 1908); Az élet mellől (Kv., 1911); Magyar földön (Kv., 1913); Véres galamb (Kv., 1918); Halhatatlan halál (dráma; Kv., 1922); Petőfi (dráma; Kv., 1923); Körbe körénk gyermekek (Kv., 1924); Lisieux-i Kis Szent Teréz élete képekben (Kv., 1926); Ferenc a csodálatos ember (Kv., 1927); A császár bűnbakjai (reg.; Kv., 1927); Csókol a király (reg; Kv., 1928); Terézia nővér (színmű; Cl. -Kv., 1928); Szivárvány (nov.; Kv., 1929); Mister Nemere (versek; Kv., 1929); Vejemuram (vigját.; Kv., 1929); Krisztus útja a Kálvárián (költ.; Kv., 1933); Thüringia rózsája: Színjáték Árpádházi Szent Erzsébetről (Cl. -Kv., 1933.); Csókol a király (vigját.; Kv., 1934); Király daliája (Kv., 1935); Égő csipkebokor (Kv., 1935); Árva violácska (Kv., 1937); Fülemüle a viharban (Kv., 1937); Elefáncsont lélek (reg. Páduai Szent Antal életéről; Kv., 1939); Salgói farkasok (Kv., 1943), antológ.: Versekben tündöklő Erdély (Kv., 1941).
Irod.: EM; Ferenczi 1928; Fülöp–Ferencz; Házsongárd; MIL; Molter 1.; Pintér; Pomogáts 1.; RMIL 4; RNL; Sepsiszéki; Schöpflin; Valentiny 1936; Záhonyi