JÁRAY Ernő

Mv., 1912. aug. 3., † Mv., 1997. aug. 3.: műkedvelő festőművész. – Apja a vh.-ban halt meg. -Mezőgerebenesen, Mv.-en tanult (1926); korán felfedezték rajzkészségét; fodrászatot tanult Mv.-en (1927–30), fodrászinas majd segéd. Gulyás Károly tanítványa, majd beiratkozott a Ciupe Aurel által vezetett mv.-i Szabad Festőiskolába (1936–38). Az autódidakta festőművésznek Daday Gerő, Gulyás Károly, Bortnyik Sándor, Barabás István, Simon Endre voltak tanítómesterei. Tagja lett a MMAT Művészeti Szakszervezetének (1950–63); Berzevitzi Lászlóval megalapították a Higiena Kisipari Szövetkezet keretében a fényképnagyító ill. retusőr részleget, nyugdijazásáig ez a munkahelye (1956–72). Alapító tagja a MM Műkedvelő Képzőművészek Egyesületének (1977). Csoportos tárlatokon (42 alkalommal) szerepelt festményeivel: ötven portré, két önarckép, negyven figurális kompozició, csendéletek, téjképek. Mv.-en, Buk.-ben a Dalles teremben, Oneşti-en, Gyulafehérváron, Kv. -on. 20 egyéni tárlata volt Mv., Segesvár, Brassó, Sepsiszentgyörgy, Szováta, Székelyudvarhely, Nyárádszereda, Szászrégen, Szeged városában (1974–95).
Irod.: Dézsi Ödön: J. E. kiállítása (V. Z., 1979. szept. 18.); Erdélyi Lajos; Fülöp; Járay Fekete Katalin: Járay Ernő: Beszélgetés-töredékek, vallomások (Mv., 2007); L. L. [Lázár László]: J. E. néma költészete (V. Z., 1985. júl. 6.); Máthé Éva: Tisztelgés az apa, a művész előtt (KözPont, 2007. dec. 3–9.); Molnár; [Nekrológ] (Nú., 1997. aug. 14.); Opriş-Mureşan; Opriş 2018; Szabó–Kállai; Todea 2013