JAROSS Béla

Kistapolcsány, 1877. ápr. 30., † Mv., 1959. okt. 14: apátplébános, főesperes, pápai prelátus, egeresi címzetes apát, marosi főesperes, a Steaua României tiszti lovagja. A mv.-i r. k. temetőben nyugszik. – Elemi, középiskolai és teológia tanulmányait Esztergomban végezte. Kispap (1890–), absolutus theologus (1898. jún.), házi nevelő a felőri Betegh Imre földbirtokos családjánál (1898–99). Gyulafehérváron pappá szentelték (1900. júl. 2.) és ettől kezdve élete végéig Mv.-en tevékenykedett. Mv.-en káplán és zárdai hitoktató (1900–08), főgimn.-i vallástanár (1908–19), közben félévg a fiúnevelő intézet aligazgatója. A r. k. elemi és polgári leányiskola igazgatóhelyettese, majd igazgatója (1910–20). Mv.-i plébános, marosi főesperes, főgimn.-i püspöki biztos (1920. jan. 1. – 1959), újjászervezte az I. vh. alatt megrongálódott plébániát, küzdött az iskolákért és intézményekért. Megindult Mv.-en a Nagybányáról áthelyezett rendi noviciátus első tanéve (1927. aug. 27.), ez lett a minorita rend Mv. -re való visszatérése. A politikai életben is szerepet vállalt: városi tanácsos (1923–32), az OMP mv.-i tagozatának elnöke (1928. dec. 26. – 1931. máj.). Egeresi címzetes apát méltóságot kapott (1922–) és XI. Pius pápától prelátusi kinevezést (1936). A KZST rendes tagja (1929). A M. Rendfenntartó Bizottság tagja (1940. aug.). d Díszbeszéddel köszöntötte Horthy Miklós kormányzót és feleségét (1940. szept. 10.). A városban maradt (1944) vicarius generalisként rendelkezett a visszatérő papsággal, tanárokkal, tanítókkal, az iskolákkal. Elítélte a kommunista rendszer kezdeményezte békepapi mozgalmat. A securitate megfigyeltette tevékenységét (1950 k. –). Az állam átszabta az esperesi kerületeket, a politikai-közigazgatási egységek rendszeréhez igazítva, így Mv. -hez került a dicsőszentmártoni, az erdőszentgyörgyi, a ludasi és a mv.-i rajon összes plébániája (1951. júl.), esperesi vezetésével. Fizetett szabadsággal eltávolították az esperesség éléről (1952. dec.). Leváltották, megalázták a békepapi mozgalom idején (1950–), nyugdíjba kényszerítették (1953. jan. 1.) és püspöki engedély nélkül helyébe kinevezték Kajcsa Ferencet. Márton Áron püspök visszahelyezte főesperes-plébánosi hivatalába (1956. jan. 1.), haláláig végezte feladatát és kinevezte mellé Léstyán Ferencet helyettes plébánosnak. Cikkeit közölte az: Erdélyi Oltáregyes. Lapja, mv.-i R. K. Főgimn. Értesítője (1905–06), a Mv.-i R. K. Elemi és Polgári Leányiskola Értesítője (1914–16). A Steaua României tiszti rendjével tüntették ki (1923). A középkori korpusszal ékesített apáti békekeresztje (1933), a mv.-i főtéri Keresztelő Szent János plébániatemplom Egyházművészeti múzeumába található. – F. m.: Emlékek a mv.-i r. k. egyházkösség múltjából: A hitújítás előtti korszak (Tg. M., 1937); társsz.: Kovács Ferenc (1837–1899) = Erdélyi katolikus nagyok. (Kv., 1941).
Irod.: Barabás Kisanna. 2009; Bartos 2012; Berekméri 2015; Bernády; Bíró Vencel: Székhelyi gr. Mailáth G. Károly (Kv., 1940); Bakó Csongor-István: Római katolikus Kórházi lelkigondozás Mv.-en – történeti áttekintés (Központ, 1911. jún. 1–7); Ferenczi Sándor 2009; Ferenczi Sándor 2012; Gulyás; Gyárfás Elemér: Egyenes úton (Dicsőszentmárton, 1926); Háborús nevelés (Mv., 1943); Időtár 2., 3., 4.; KZST1930; Léstyán Ferenc: Mv. katolikus egyháza a kommunista elnyomás idején (Kv., 2007); Maros-küküllői főesp; Maros megyei tört.; Marosi-KZST; Millenniumi kiáll.; Mv. Molter; Pál-Antal 2003; Ünnepi könyv