JENEY Jenő, § Jevgenyij, Jenei Jenő

Radnót, 1890. jún. 9., † Leningrád, 1971. jún. 6.: díszlettervező, festőművész. – J. J., radnóti gyógyszerész és Nagy Adél kézimunka-tanárnő fia. -Nagyenyeden kezdte a koll. -ot, majd a kv.-i ref. koll.-ban érettségizett (1908). Kv.-on ismerkedett meg Kun Bélával. A bp.-i műegy. építészmérnöki osztályán tanult, de tanulmányait abbahagyva egy építészeti irodában vállalt munkát, emellett iparművészettel és festészettel foglalkozott. Már egyetemista korában bekapcsolódott a forr.-i ifj. mozgalmakba, s a Galilei Kör tagja lett. Az I. vh.-ban orosz fogságba esett. Jelentkezett a Vörös Hadseregbe katonának (1919). Zalka Mátéval, Pogonyi Antal íróval és Olcsai Kiss Zoltán szobrásszal a híres Aranyvonat szállítmányának kísérője (1920), majd Kazanyban pártiskola előadó. Petrográdba (később Leningrádba) került (1921). Részt vett a szovjet állami filmgyártás megszervezésében (1921-től), majd egy internacionalista iskola politikai komisszárhelyetteseként szerelt le a hadseregből (1923). Leningrádban, a Szevzapikino állami filmvállalat díszlettervezője (1923-tól). Néhány évet kivéve, amikor Kazahsztánban tartózkodott (1937–1945) végig Leningrádban élt. Egy ideig a Lenfilm díszlettervezője volt. Az első film, melynek díszleteit tervezte a Vörös partzánok (1924). Főként L. Trauberg, G. Kozincev, majd F. Ermler filmjeihez készített díszletterveke. Kozincevvel annyira jól dolgoztak a művészi munkában, hogy amikor Kozincev nyolc évig színházi rendezőként dolgozott, vele együtt nyolc évig színpadképeket tervezett. 48 évet dolgozott filmgyárban. A kezdeti expressziv stílusát már az 1930-as években realista stílusjegyek váltották fel. Festőnek vallotta magát, de: „Segíteni szerettem volna a filmnek abban, hogy igazán művészetté váljon”. – F. f.:: Gogol: Köpeny, Új Babilon, A cár utolsó alattvalója, És felkel a nap, A 217-es deportált (1945), Don Quijote (1956), Hamlet (G. Kropacsevvel, 1964) és az utolsó Koznicev számára a Lear király díszletterveit készítette (1970). Kitüntetései: Érdemes művész (1935), Állami Díj (szovjet, 1948), a SZU népművésze (1965).
Irod.: Marosi Ildikó: Radnótról indult (Új Élet, 18. sz., 1971); MÉL; RÚL; ÚMÉL