KABÓS Éva, Kabos Éva, Kabós Katalin Éva

Kv., 1915. febr. 2., † Mv., 2001. szept. 23.: költő. – Az egyik legrégibb erdélyi m. család, a Kalota nemzetség leszármazottja. Kv.-on a Felső Kereskedelmi Iskolában végzett (1932). Szülei korán elhaltak, s a gazdaság irányítását neki kellett vállalnia fiatalon. Gazdálkodott Maroslekencén és Iklandon (1949. márc. 3.-ig). Maroslekencéről telepítették ki, kényszerlakhelye Mv. volt (1949. márc. –), a kezdetekben a Molter család fogadta be. Tisztviselő, könyvelő, gépírónő nyugdíjazásáig (1950–73). Gyakran szerepelt kv.-i, tordai, marosludasi irodalmi esteken, a bp.-i Zeneakadémia nagytermében és a KZST esteken Mv.-en. Első versei a Erdélyi M. Lányok c. lapban jelentek meg. A korabeli lapok rendszeresen közölték verseit: Erdélyi M. Lányok, Ellenzék, Keleti Újság, Pásztortűz, Aranyosvidék, Hölgyfutár, Déli Hírlap, Havi Szemle, Üzenet, Székelyföld, RMSzó, Nú. Legnagyobb sikerét önéletrajzi visszaemlékezésével érte el, a m. birtokosság kálváriáját, a kitelepítések történetét (1949. márc. 2/3) írta meg, a tények tárgyilagos felidézésével. A M. Írószövetség tagja volt. A mv.-i ref. egyházkerület tiszteletbeli presbitere. – F. m.: Zörgessetek ! Megnyittatik! (versek; Kv., 1938); Amit az én sorsom megad nekem (versek; Nagyenyed, 1943); Istenkezében (1993); Apám földjén (versek; Csíkszereda, 1996); Volt egyszer egy kút: Visszaemlékezések (Csíkszereda, 1997); Havasok tündérei (Mesés történetek; Mv., 1998); Visszajátszás (Mv., 2000); Katalónia (Spanyolo.) 2002