KÁJONI János, ARP, § Căianu-Valahus Ioan

Kiskájon, 1629. vagy 1630., † Gyergyószárhegy, 1687. ápr. 25. Sírja a szárhegyi ferences templom kriptájában: ferencrendi szerzetes, orgonaépítő, zeneszerző, botanikus, nyomdász. – Belépett a ferences rendbe Csíksomlyón (1648. szept. 17.) és fogadalmat tett (1649. szept. 17.). Teológiai tanulmányait Nagyszombaton és Alsósebesen végezte. Orgonistává és orgonakészítővé képezte magát és az egyházi énekben, különösen a Gregorián zenében kiváló jártasságra tett szert. Nagyszombaton végezte filozófiai és hittudományi tanulmányait és itt szentelték pappá (1655. szept. 5.). A renben minden hivatalt viselt: Definitor (1662–65), Custos Provincialis és Missio főnök (1675–78). A tatároktól elpusztított csiksomlyói iskolát újjá építette (1661). Mikházi zárdafőnök (1663 és 1666–68), az ottani fából épített kolostort lebontatta helyett emeletes kőépületet építetett, a ma is álló- négyszögű formájába (1667–78). A megnagyobbított templomot Szent István tiszteletére szentelték fel (1692), Csíksomlyó mellett Mikháza lett az egyetlen fejedelmileg is engedélyezett búcsújáró hely (ma is az). Távozása után (1669) az általa elkezdett építkezést utódai folytatták. Gyergyószárhegyen házfőnöksége idején (1669–74) újraépítette a zárdát a romokból. Csiksomlyóra (1675) került, ahol nyomdát alapított (1676), mint tartományi rendfönök szolgált (1681–83). A tatárok által lerombolt és P. Domokos Kázmer kezdett újra építtetni templomot és zárdát, ezt befejezte és felszenteltette (1682). Könyvsajtót alapított, melyben a maga munkáját is kinyomtatta. Az erdélyi ferences rendtartomány főnöke (1675–78), általános püspöki helynök (1676–), pater custodiace (1686–). Ismét Szárhegyre nevezték ki házfőnöknek (1687–). Tíz nappal kinevezése után meghalt. Teológiai, történelmi, irodalmi, botanikai, földrajzi tárgyú művek szerzője, amelyek többnyire kéziratban maradtak: imakönyvek, naptár, füvészkönyv- Hasznos orvoskönyv az fáknak és füveknek nemei és hasznai c., rendtartás, rovásírásról szóló tanulmány, vallástörténeti értekezés, versgyűjtemény, misekönyv, egyházi és világi zenegyűjtemény. Számos orgonát épített (Csiksomlyó 1659, majd 1664-ben újraépítette, Mikháza, Udvarhely). Magas színvonalú zenei műveltsége volt, jó irodalmár és a költészetben is jártas. Kiegészítette és tovább fejlesztette a Seregély Mátyás által (1634–42) elkezdett gyűjteményt, a Kájoni Kódexet, amely különböző műfajú zenedarabokat tartalmaz: motetták, misetételek, uzuális egyházzene, barokk hangszeres tételek, m., német és latin énekek, nyugat-európai és regionális tánctételeket. A m. egyházi zene egyik első műveléje: megvan a Kájoni Cantionale Catholicuma (1676), a mise egyes részeit, a Glóriát és Kredót több változatban dallamasította meg magyarul. Legjelentősebb tette a m., román, cigány népzene, ill. népies zene anyagának első megfigyelése. Egy Apor-formulárium toldaléka címen ismeretes műről (mivel az Apor család Abásfalvi levéltárából került elő), 1654-ben keletkezett műről gyanítják Kájoni János szerzőségét. A Lupul vajdának romlásáról c. – F. m.: kézirat: De origine Custodiae – „Fekete könyv” ( 1650- 84); Csíkcsobotfalvi kézirat (dallamfeljegyzések; 1651–76); Organo-Missale (mise és litániagyűjtemény, 1667); Cancionale Catholicum: Régi- és Új Deák és M. Áitatos Egyházi Énekek Dicsiretek, Soltarok és Litaniak: Kikkel a Keresztények Esztendő által való Templomi solemnitásokban, Processiókban, és egyébb áhitatosságokban szoktak élni (Csiksomlyó, 1676, 1719, 1806); Calendarium In quo Omnes Sancti Breviarij Romani, Ordinis Fratrum Minorum, Regni Hungariae, ac ad libitum suis locis inserti continentur (Csiksomlyó, 1678); Aranyos ház (Csiksomlyó, 1680; kézirat 1650), Graduale (Latin mise-énekeskönyv, 1681); Szerafim Szent Ferenc életéről és haláláról ( é. n.); Régi M. Könyvtár., XVII. sz., (Bp., 1993); társsz.: Kájoni –kódex (külföldi zeneszerzők egyházi művei, m. egyházi és világi énekek, m. táncdallamok, francia szvit tételek (Seregélyes Mátyással, Tasnádi Bálinttal, 1634–71); Sacri Concentus (Viadana és mások műveinek átiratai, 1669), Kájoni János följegyzései 1673 ból Mikháza = Sebestyén Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei (Bp., 1915).
Irod.: Bakó Zoltán: Kódexek dallama kísért a Székelyföldön (Vásárhelyi Hírlap, 2008. jan. 4.); Benkő András: K. J., a humanista muzsikus (Korunk, 11. sz., 1981); Bölöni Domokos: Kájoni és Kaján és – Gyergyószárhegy (Nú., 2009. jún. 6.); Diaconescu, Mihail: Marele cântec (reg.; Buc., 1980); Domokos Pál Péter: „… édes Hazámat akartam szolgálni” (Bp., 1979); Erdélyi egyházak; Erdélyi panteon; Ferenczi Sándor 2009; Fodor Ferenc 2000; Fülöp–Ferencz; György: A ferencrendiek; Incze; Kővári Réka: Mária-énekek a VII-XVIII. századi somlyói ferenceseknél (Csíksomlyó üzenete, 3. sz., 2014); Léstyán – templomok 1.; MAMŰL;. Marton J. 2013; Nyárád mente; Papp Ágnes: „Sacri concentus” K. J., a muzsikus (Zenetud. írások 1998, p. 41–51.); Rácz 2009; Róth: Született nyelvünkön; Sepsiszéki; Szinnyei; Takács Ince P.: M. ferences aszkétikus élet (Bp., 1942); Toldy; Tóth István; Tóth István: A gyulafehérvári humanista költészet antológiája (Bp., 2001); Tóth István: Mv. irodalmi műveltségéről 8. (Nú., Múzsa., 455 sz., 2000. aug. 19), Tóth István: Szívvel, szóval, tiszta ésszel (Bp., 2001); ÚMÉL; Zenetud. írások 1998