KÁNTORNÉ ENGELHARDT Anna, Kántor Gerzsonné, Engelhardt Anna

Nagyszeben, 1790., v. 1791., † Mv., 1854. febr. 28.: színésznő, az első m. tragika. – Szülei korán meghaltak. Férje: Kántor Gerzson komikus színész (esküvő: 1810); elhunyt: Debrecen, 1812). – Kora gyermekéveit Nagyszebenben élte s mint Girzik Ferenc német szinigazgató cselédje került Pestre, majd Láng Ádám János házában szolgált, akinek biztatására kezdett magyarul tanulni, erre bíztatta a család barátja, Kazinczy Ferenc is. A Hacker-házban működő színtársulat tagja lett (1808–). Férjével együtt szerződött a Debrecenben működő kv.-i társulathoz, Pesten és Székesfehérváron szerepelt (1818–25); vendégszerepelt a pesti német színházban (1819); számos vidéki városban fellépett: Székesfehérvár, Pécs, Pozsony ( az ogy. idején, 1825), Kassa (1828–33), Budai Várszínház (1833–37). Az első m. tragika volt, elsőnek alakította Kisfaludy Károly történelmi darabjainak hősnőit, ő volt a Bánk bán első Gertrudisa (1833. febr. 15. Kassa), virágkora a budai koszakra esett, ahol a Bánk bánt az ő jutalomjátékául adták elő. Évtizedeken keresztül csi­szolta szerepeit, játékát nemes pátosz jellemezte. Mivel a Nemzeti Színház nem szerződtette távozott a fővárosból Debrecenben majd erdélyi színtársulatoknál szerepelt: Nagyenyeden és Kv.-on (1839), Brassöban (1840). Mv.-en szerepelt Kováts József és Pergő Celesztin társulatával (1841). Nagyenyeden (1842), Tordán (1843), majd Mv.-en lépett fel utoljára (1845–46) a Kegyenc vagy II. Katalin orosz cárné szerelme c. színjátékban lépett fel. Visszavonult a színpadtól, előbb arisztokraták támogatták, majd színházi jegyárús Mv.-en, házmesternő, végül szakácsnő lett mig Rhédey Lajos gr. pártfogásába nem vette; élete utolsó szakaszát Mv.-en töltötte, házmesternő volt gr. Lázár János házáná a Korzóközben. l. A mv.-i r. kat. temetőben nyugszik, emléket sírjára Prielle Kornélia emeltetett (1856), „B” kategóriás műemlék. Tattler Béla lelkes színházrajongü saját költségén hozta rendbe elhanyagolt sírját a r. k. temetőben (1928). A sírkövet felújították és az ünnepélyes avatáson Fedék Sári is jelen volt (1941). Sírjkövét, a fejfáját a mv.-i Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület, a Színi Akad. Szentgyörgyi István tagozata és a Nemezeti Színház m. tagozata újította fel. Emlékére Izsák Márton szobrászművész bronzból öntött plakettjét állították fel (1993. júl.), ellopták (2007. júl.). az egyesület új plakettet öntetett aluminiumból, szintén Balogh Cubi műhelyében és felavatták (2009. dec. 2.). Első nagy színésznője volt a m. színészetnek, tragikus szerepekben, de vigjátékokban is felejthetetlen alkotott. Egyi arcképét metszetben az Osztrák-Magyar Monarchia Irásban és Képekben közölte, képe van a debereceni színpad homlokzatán, márvány szobra a Nemzeti Színház csarnokában volt. Legifjabb Szász Károly egyfelvonásos színdarabot írt Kántorné címen, amelyet a Bp.-i Nemzeti Színház adott elő (1907. febr. 22.). Portré­szobrát Engel József alkotta. – F. m.: Kántorné levelei (Makó, 1932). – F. sz.: Sappho (Grillparzer); Erzsébet (Schiller: Stuart Má­ria); Gertrudis (Katona J.: Bánk bán); Octavia (Kotzebue); Ilka, Szécsi Mária (Kisfaludy K.); Bátori Mária (Soden-Dugonics A.), Lady Machbet, Lucretia Borgia, Tudor Maria, Gertrudis királyné, Gertrud (Hamlet anyja), Dobrochna, Franczka a Makrancos hölgy, Sappho, a Jeruzsálemi királyné.
Irod.: Egy színésznő emléke Mv.-en (Nú, Múzsa, 94. sz., 1993. ápr. 29.); Enyedi Sándor: Déryné erdélyi színpadokon (Buk., 1975); Ferenczi Zoltán: A kv.-i színészet és színház története (Kv., 1897); Fodor–Balás; Fodor István: Kántorné az első magyar tragikai hősnő (Mv., 1933); Fodor István: Kántorné, az első legnagyobb magyar tragika végállomása Mv.-en (Mv., 1939); Gulyás; Heszke Béla: Színház (Kv., 1944); Időtár 1; Időtár 2; Igaz Szó (2. sz., 1954. febr., p. 107–111); Kertész Erzsébet: Az első Gertrudis. K. életregénye (Bp., 1970); Kuszálik-Zalányi; MÉL; MNL; Molnár Gábor: Torzsalkodás K. -né siremléke körül (Marosvásárhely, 1913. aug. 10.); Molnár Gábor: A régi Mv.: Színészetünk aranykorából (Marosvásárhely, 1912. jan. 15.); Molter Károly: Kántorné sírjánál: Molter Károly beszéde 1941-ből, a színésznő sírjának felújítása alkalmából (Nú., Múzsa, 914. sz., 2009. dec. 19.); MSZL; Nagy Botond: Kántorné: Emlékező est a Kultúrpalotában (Nú., 2009. nov. 26.); Az Ország Tükre (1863. szept. 21); Pál-Antal 2009; RNL; Schöpflin; Kántorné = Szentimrei Jenő: Vallomások (Mv., 1956); Szépréti Lilla: Az Apolló szála (Erdélyi Figyelő, 7. sz., 1996. márc.); Szigligeti Ede: Magyar színészek életrajzai (Bp., 1907); Szucher Ervin: Ellopták Kántorné bronzplakettjét (Krónika, 2007. júl. 31.); ÚMÉL; Vahot Imre: Magyar Thália (Pest, s. a.); Váli Béla: A magyar színészet története (Bp., 1887); Vasárnapi Újság (1863. okt. 25); Valori mureşene de patrimoniu; KÁNTORNÉ ENGELHARDT Anna. Megemlékezés Mv.-en –2024. február 28. (Nú., Múzsa, 1623. sz. 2024. márc. 2.)