KAPUSY Antal, dr., Kapussy Antal

Temesvár, 1929. ápr. 13., † Előpatak (Har.), 1978. jún. 20.: orvos, egyetemi tanár, szakíró, műfordító, szerkesztő. Felesége: 1. Zoltán Ildikó, magyar szakos tanárnő; 2. Papp Enikő. – Középiskoláit szülővárosában végezte (1947); orvosi oklevelét Mv.-en az OGYI-n szerezte (1954); Mv.-en az OGYI Mikróbiológiai Tanszéken gyakornok (1954–); az Élettani Katedrán laboratóriumi főnök, tanársegéd (1957–71); súlyos betegsége (izomsorvadában szenvedett) miatt nyugdíjazták (1971). Marosszentgyörgyre, majd Gyimesközéplokra költözött, ahol tudományos és ismeretterjesztő irodalmi tevékenységet folytatott. Feladatának tartotta az orvostudomány népszerűsítését a Falvak Dolgozó Népe, Hargita, Megyei Tükör, A Hét, Utunk, Korunk hasábjain egészségügyi tanácsadást folytatott. Érdeklődésének középpontjában az öregedés élet- és lélektana állt, orvosi gerontológiai, biológiai, társadalomlélektani írásaival jelentkezett Ezek közül kiemelkedik a Korunkban megjelent Az öregedés lélektana (1971/9), A pszichoszféra védelmében (1972/11) s Génkészlet és magatartás (I–II. 1976/7, 8) c. tanulmánya, valamint A Hétben közölt Az én vezérem bensőmből vezérel (1978/13), a TETT legelső számában (1977) a Szabályozott öregedés. Eszperantista volt, németből és a lengyel irodalomból válogatott verseket, novellákat és regényrészleteket fordított, szépirodalmi ismertetéseit az Utunk, Korunk közölte. A Kriterion Korunk könyvek c. sorozatának szerkesztőbizottsági tagja (1976–). Széleskörű levelezést folytatott kora jelentős irodalmáraival (Fábry Zoltán, Németh László stb.). – F. m.: Az öregedés tudománya (Buk., 1974).
Irod.: Korunk évkönyv (1980); Molnár Gusztáv nekrológja (A Hét 1978/27), Barabás-Péter M.–Péter H. M.; Kiss Cs. M 4.; RMIL; Számolok a kiszámíthatalansággal / Ferenczes István beszélgetése Gálfalvi Györggyel (Székelyföld, 4. sz., 2012), Gáll Ernő búcsúztatója: Hagyatéka: „szellemerkölcs”