KELEMEN Imre / Emeric

Homoródkarácsonfalva, 1903. márc. 13., † Mv., 1991. nov. 18. Oklándon temették el: unit. lelkész. – Felesége: Bedő Boriska lelkésznő. – Szülőalujában kezdte iskolai tanulmányait (1910–), majd a székelykeresztúri gimnáziumban folytatta (1914–), közben elmenekült a család és visszatért (1916 dec.), apja kérésére beiratkozott a tanítóképzőbe (1918–), a rendezetlen politikai állapotok miatt kimaradt egy évet, majd visszakerült a gimnáziumba, ahol érettségizett (1923). Az Unitárius Teológiát Kv.-on végezte (1923–27), itt is folytatta a diákkorában megkezdett szertornászást, kiválasztották a párizsi olimpiai résztvételre (1924), majd az amsterdami olimpiászra, de végül csak saját költségén vehetett volna részt, errre nem volt fedezete. Több országos első díjat, érmet, oklevelet nyert tornaversenyeken. Egy évet a székelykeresztúri unit. gimnáziumban felügyelő és cimzetes segédpap (1927–28), Erzsébetvárosban és Medgyesre került (1928–29), Homorodújfaluba folytatta tevékenységét (1930–33), majd unit. lelkész Oklándon (1933–58). Különböző egyesületeket szervezett a falusi közösség érdekében, templomot építetett Debreczeni László tervei alapján (1937. máj. –38. nov.), a környékét is újjá rendezte, ifjúsági otthont létesített, autószállítási vállalatot hozott létre, feleségül vette Bedő Borbála teológust (1939). Lipcsébe menekült a családjával (1944–45). A M. Népi Szövetég megbízásából az akkori börtönt, sajátkezüleg és a tanulók segítségével algimnáziummá alakította és megszervezte az oktatást (1945–46). A feleségével tanított is itt a tanügyi reformig (1948). Hetekig tartó vizsgálati fogságban volt a székelyudvarhelyi szigurancia pincéjében (1948). A magyaro.-i 1956-os események után több lelkész társával együtt letartóztatták (1956. nov. 2. –), a mv.-i szekuritatén volt, ill. a törvényszéki börtönben őrizték (–1959. márc. 19.-ig) és 15 évi kényszermunkára itélték, Csongor fiát is letartóztatták és szintén 15 év kényszermunkára itélték még 18. évének betöltése előtt. Hat évet (1964. júl. 31.-ig) börtönben és munkatáborban töltött, összesen 18 helyen, az amnesztiarendelettel szabadult. Utána Lupényba nevezték ki lelkésznek nyugdíjazásáig (1964. okt. 8. – 71.). Mv. -re költözött mint nyugdíjas lelkész haláláig (1972. febr. –). Egyházi tisztségei: nevelésügyi bizottsági előadó, lelkészköri elnök, közügyigazgató, egyházköri jegyző, udvarhelyi egyházkör esperese. Gyermekei Csongor (1940–), Tünde (1942–), Hunor (1943–). Az Unitárius Szószék c. lap szerk.-je, amely több írását is közölte, írt a Közlönybe, Az unitárius Egyház, Keresztény Magvető, a Brassói Lapok c. lapokba. Az oklándi általános iskola fennállásának 250. évfordulóján felvette a K. I. nevét (1994. nov. 5.) és emléktáblát lepleztek le. – F. m.: kézirat: A kersztény élet kapujában: keresztelési beszédek; Egybefolyó életutaknál: esketési beszédek; A lélek asztalánál: urvacsorai beszédek; Őrhelyemen: ünnepi beszédek; IV. Imre önéletrjz.; Oklánd falu és az unit. egyház monográfiája; A mi unitárius egyházunk: kalauz avagy az unit. föld leírása (Mv., 1979).
Irod.: Balint; Bartos 2012; családi inf.; K. I.: IV. Imre önéletrajz [Kézirat]; Kelemen; [Nekrológ] (Nú., 1991. nov. 19.)