Szováta, 1911. márc. 23., † Mv., 1981. dec. 17.: kántortanító, tanár. – Felesége Bojtás Piroska, gyermekeik: József (1934–), Mária (1936–), Kálmán (1938–), Antal (1941–), Ferenc (1944–), Erzsébet (1947–). Tanulmányait Csíkszeredán végezte, okleveles kántortanító lett (1931). Tanított Désen, Szászrégenben (1933. szept. –) és Mv.-en a r. k. tanítóképző gyakorló iskolájában (1935. szept. –40), Márton Áron személyes kérésére nevezték ki tanügyi előadóvá, Maros és Torda vármegye tanfelügyelőjévé (1940. dec. – 47. nov.); tanügyi előadó Nyárádszentbenedeken (1941–42); tanító a mv.-i 3. sz. általános iskolában (1947. nov. 8. – 1948. szept. 30.); a 2. sz. Fiúlic.-ban ill. nyugdíjazásáig a Iosif Rangheţ ill. Bolyai Farkas Líc.-ban román nyelv és irodalom szakos tanár (1948. szept. – 1972). A népművelés érdekében önzetlen munkásságot folytatott, színműveket hazafias előadásokat tanított be és rendezett, énekkart alakított és annak vezetője volt. Minden kulturális és szociális egyesület működésében részt vett. Írásai megjelentek Tanügyi Újság, V. Z. Irod.: családi inf.; Mv.-i R. K. okt., Nyárádszentbenedek; Székelyföld í. k.; [Nekrológ] (V. Z., 1981. dec. 19.); Szabó K. Attila