KELEMEN Márton

Nagyernye, 1796., † Mv., 1851. márc. 2.: könyvtáros. – Felesége: Albert Julianna (1806 – Mv., 1858. jan. 28, ). Gyermekeik: Ágnes, Johanna, László. – Iskoláit a mv.-i Ref. Kollban végezte és Málnássi József tanítványaként fejezte be tanulmányait, a syntaxis osztályt (1805). A Teleki Tékába került (1814) mint scriba (írnok) majd rendes könyvtáros (1817–51). Teleki közvetlen irányítása mellett végezte a teendőket, a könyvtáralapító nagy megelégedésére. 36 év munkájának maradandó emléke a könyvtárról szóló rövid leírás, amelyet a Téka megtekintetésére készülő Dessewffy gróf számára készített. Egy pár oldalas beszámoló, amely hitelesen örökíti meg a mv.-i Téka képét (1826). A nagy kancellár életében utolsó tékáriusa állandó levelezésben állott a könyvtáralapító gr. Teleki Sámuellel. Irathagyatékában megmaradtak a Telekihez Bécsbe küldött levelek fogalmazványai, amelyekből megtudjuk hogy elsőrendű gondja volt a könyvek tisztántartása, portalanítása, a mindennapi szellőztetés. Természetesen könyvtárosi ténykedéséről is beszámolt gazdájának: az érkező könyveket a könyvtáralapító kívánságának megfelelően rendezte, a Revisorius katalógusba bejegyezte. Örvendve számolt be arról hogy az olvasók használják a könyveket Kazinczy Ferenc mellett elsőként számol be a meghonosodó könyvtárlátogatásokról. Unokája néhai dr. K. László törvényszéki bíró hagyatékában voltak az eredeti levelek, melyeket a kancellár hozzá intézett (1813–23) és az ő levél-fogalmazványai. A kancellár leveleit 14. drb. Közli Fodor István : Krón. Füz. III. sor. 8. sz. -ban. – F. m.: antológ.: Gróf Teleki Sámuel emlékünnep (Nagyernyei Kelemen Márton leírása a Teleki Tékáról. – Bp., 1940). –
Irod.: Berekméri; Deé Nagy Anikó; Gyászjelentő; Krón. Füz. (1939. 4/6); László Lóránt. Kelemen Márton könyvtáros és Szakáts János segédőr konfliktusa = Telekiek; Pálmay József; Telekiek