magyargyerőmonostori gr. és br. család : ősrégi erdélyi család, mely a Mikola, Radó, Kabós, Vitéz és Gyerőffy (jobbára kihalt) családokkal egy eredetű. A közös leszármazás a XIII. század derekán élt Mikolá-ig vihető vissza. a Kemény család a XV. század folyamán vált ki a közös törzsből: a A Kemény nevet a 15. sz. közepén vette fel Gyerőfi Péter. A család a XV. századtól kezdve jelentős szerepet vitt Erdély történetében. Kemény Simon után I. Jánossal kezd a család a történelem színpadára föllépni. I. János I. Ferdinánd követe Erdélyben Szolimán szultánhoz (1554), Bükköst és más jószágokat szerzett a családjának, az erdélyi rendek követe I. Ferdinándhoz Bécsbe (1556). Székely Mózes pártján állt, mellette esett el Brassónál (1603). IV. János rövid időre a fejedelmi címet is elnyerte (1660–1662). A család két főágazatának megalapítói: János fejedelem, kitől az idősebb, és testvére Péter, kitől az ifjabb ágazat ered. A család bárói rangot nyert János, László és Simon révén (1698) melyet megerősítettek (1704) ez az idősebb bárói ág, majd majd újabb bárói címet nyertek (1755) mellyel kezdetét vette az ifjabb bárói ág. Mindkettő tovább vitte a családfát napjainkig. A grófi címet három alkalommal szerezték: Lászkó és gyermekei (1744), Sámuel kamarás és gyermekei (1804), Farkas és gyermekei (1808). Ez az ág kihalt. A család református. A bárói címer Csücskös talpú, álló kék pajzson koronából kinövő szarvas, aggancsai között csillag, a pakzs jobb felső sarkában félhold, fejedelmi palást övezi a pajzsot felette hétágú korona. Udvarházak és birtokok: Alsógáld, Aranyosgerend, Csombord, Felsőzsuk, Nagysajó, Pusztakamarás; Marosmegyében: Cintos, Galonya, Malomfalva udvarház, építette Rhédey Zsigmond özvegye Wesselényi Kata (1761–67), a Kemény család örökölte Pál (1793–1854) édesanyja révén, Magyarbükkös – I. János szerezte a XVI sz második felében, a ma is meglévő udvarház építtetője a fejedelem (1651), Marosvécs. Az 1228-ból származó kastély a Kemény-család tulajdonába került amikor II. Rákóczi György végrendeletileg hagyta K. Jánosnak a későbbi fejedelemnek (1648. nov. 28); A várkastély a család tulajdonában maradt közel háromszáz éven át. Az államosítástól (1949. márc.) rehabilitációs központ működik ott Az örökösök Nagy Zoltán és Géza perelnek a kastélyért (Krónika, 2005. nov. 30.); Mv.-en a Kazinczy u. 14. (ma Kogălniceanu), a késő barokk stílusú épületet, itt szállt meg Kazinczy Ferenc, a nagy magyar nyelvújító, aki meglátogatta Aranka Györgyöt (1816). Az épületet a M. Kaszinó vásárolta meg (1907), majd az állambiztosság székházának foglalták le (1921–29), a római katolikus egyház Kolping szervezete és az Erdélyi Kárpát Egyesület (1929–46), az Állami M. Tanítóképző fiúbentlakása (1946–48), Pénzügyi Iskola (1948), a Tanítók Háza és a Tanügyi Szakszervezet (1957), megyei irattár (1962) és rendőrség épülete volt. Keményék Koronkán és Malomfalván éltek.
Irod.: Bagyinszki; Benkő József: Transilvania (Vindobonae, 1777–78); Bicsok-Orbán; Biró József; Csorba; Fodor Sándor: Erdély leghosszabb életű kaszinója (Nú. Extra: Színes világ, 28. sz., 2006. júl. 15.); Gudenus; Kelemen Lajos 1982; Kempelen; Keresztes; Keresztes: 1995; Keresztes Gyula: A hajdani Mv., 8.: A város régi épületei (Nú., 1995. dec. 9.), Kiss Gábor, Kornis; Köblös Zoltán: Magyar családtörténeti könyvészet (Kv., 1909); Kőváry 1852; Kőváry László, MNZS; Múzsa; Nagy Iván; Pálmay; Pokoly; Rados Jenő: Magyar kastélyok (Bp., 1939); Szeghalmy Gyula: Erdélyi vármegyék (Bp., 1942); Técsi-Illyés; Transilvania; Wertner Mór : A magyar nemzetségek a XIV sz. közepéig (Temesvár, 1891–92)
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE