KEMÉNY Ákos, magyargyerőmonostori br.

Kv., 1866. máj. 23., † Balatonfüred, 1922. jún. 10., temetve Kv.: főispán, ogy. képviselő, pártelnök. – Ödön (1837–1921) és kaáli Nagy Gizella (1839–1898) fia. Felesége: 1. Bethlen Zsófia (1868–1934) (esküvő Mezőszakáll); 2. Zeykfalvi Zeyk Cecilia (1876-?) (esküvő Kv. 1902). Fogadott fia és hitbizományi örököse K. János. – Középiskolát Bécsben a Therezianumban végzett, majd jogot hallgatott Bécsben és Bp.-en, ahol államtudományi doktori oklevelet szerzett. Marostorda megyében mint közigazgatási alkalmazott dolgozott (1890–), főispáni titkár lett Torda-Aranyos megyében (1891). A szászrégeni választóker. képviselővé választotta (1892). A Szabadelvű Párt tagja, a Kérvényi és Naplóírói bizottságban tevékenykedett. Mint korjegyző szerepelt az ogy. megnyitásakor (1892). Dicsőszentmárton főispánja (1902–1905). Folytatta Sándor János főispán városfejlesztő- építő tevékenységét: befejezték a Pénzügyigazgatóság épületét, felépítették az Állami Elemi iskolát (tervezte Kós Károly), a Gázgyárat és a Nitrogéngyárat, bevezettette a városba a gázvilágítást, felépítették a Herkules Téglagyárat és az Elmegyógyintézetet, amelyet azonban a háború miatt már nem tudtak befejezni. Kisküküllő vármegye főispánja (1913–15). Az Erdélyi Szövetség helyi tagozatának vezetője (1921), Az EMKE alelnöke, a M. Szövetség mv.-i tagozatának elnöke (–1922), a Mv.-i Agrárbank rt. elnöke, a Szászrégen és vidéke Takarék és Kölcsönpénztára igazgatótanácsának tagja. A marosvécsi kastély tulajdonosa.
Irod.: Dicsőszentmárton régi arca; Dózsa Endre cs. k. kamarás alispán inditványa. (Kv., 1913); Gr. Tisza István összes munkái (Bp., 1927); Gudenus; Gulyás; Időtár 3; Levéltári gzászj.; Ogy.-i almanach; Pál Judit: Erdélyi főispánok a Tisza-éra végén (1890–91) (II.) (Korunk, 4. sz., 2009); Pană­