KEMÉNY Dénes, magyargyerőmonostori br.

Csekelaka, 1803., † Buda, 1849. febr. 17: földbirtokos, jogász, politikus, államtitkár, képviselő. – András († 1823) és Kendeffy Róza (1781–1809) fia. Felesége: Kemény Katalin (1804–1895). Gyermekei: Gábor (1830. jan. 19. – 1888. okt. 23.), a MTA l. tagja, Géza (1832–1910), Gerő, Ilona (1832–1883), Berta, Sarolta († 1836), Emma, Dénes. Tanulmányait Nagyenyeden kezdte, a középiskolát bevégezve Mv.-en a Királyi Táblán folytatott joggyakorlatot (1822). Híres szónok volt, Bethlen János, Wesselényi Miklós és Szász Károlylyal együtt az ellenzék élén állott (1827–). Alsófehérmegyében t. főjegyző (–1834), az ellenzéki vezérszónoka volt, képviselő a Diétán (1834–), majd a pesti országgyűlésen mint Gyulafehérvár küldötte jelent meg (1848). Belügyminisztériumi államtitkár. Cikke a Nemzetőrben. A MTA l. tagja – F. m.: Adórendszer (Bp., 1848); Honegység (Bécs, 1861).
Irod.: Csiszár; Gudenus; Egyed Ákos 2004, Kazinczy Gábor: Emlékbeszéd Kemény Dénes fölött (Debrecen, 1849); Mészáros Lázár: Eszmék és jellemrajzok az 1848–49 forradalom eseményei és szereplőiről (Bp., 1871); Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Kv., 1944); Pálffy; Siklóssy László: Az országgyűlési beszéd útja (Bp., 1939); Szinnyei; Tábori Kornél: Titkosrendőrség és kamarilla (Bp., 1921)