KEMÉNY István, § magyargyerőmonostori br.

1811, † Csombord, 1881. szept. 14.: főispán, ogy.-i követ, ogy.-i képviselő, erdélyi ellenzéki politikus, a nagyenyedi és gyulafehérvári egyházmegye és a nagyenyedi koll. főgondnoka. – K. Simon (1776–1826) és Teleki Anna (1783–1851) fia. Felesége: Bánffy Katalin (1811–1886). – Nevelője Vajda Sámuel volt (14 évig). Csombordi gazdaságát 25 éves korától vezette. A közügyek mellett jelentős szőlőépítő volt (főleg 1848 után), Erdélyben először alkalmazott errózió elleni módszereket, területrendezést. Módszerét könyv alakban is közölte. Borai ezüst- és aranyérmesek, érdemrenddel kitüntetettek, erdélyi kiállításokon, és a párizsi (1867), a bécsi világkiállításon (1873), még halála után is borát állami ezüstéremmel tüntették ki (1883). Alapító tagja az Erdélyi-Pince Egyletnek (1866), amelynek nagy szerepe volt az erdélyi borászat korszerűsítésében. A csombordi uradalom és kastély tulajdonosa. Emlékiratai: A fekete könyv, báró Kemény István emlékiratai c. a Történelmi Lapok (Kv.) hasábjain jelentek meg. – F. m.: A szőlő építésgyakorlati módja: miként azt csombordi jószágán létesítette és megírta / ifj. br. Kemény István (2. kiad.; Pest, 1900).
Irod.: Bicsok-Orbán; Csávossy; Gyászjelent.; Szász Domokos: Halotti beszéd magyargyerőmonostori br. Kemény István felett, 1881. szept. 16. (Kv., 1881).