KEMÉNY János, § magyargyerőmonostori br.

Pittsburgh (Amerikai Egyesült Államok), 1903. szept. 5., † Mv., 1971. okt. 13., marosvécsi várkastély parkjában temették el: író, költő, színigazigató, az erdélyi m. irodalom, a Helikon írói munkaközösség jelentős szervezője, megalapítója és mecénása. – István (1863–1904 és Mitchell Ida Berenice (1871–1956) fia. Felesége a skót származású Augusta Paton of Grandhome (1923), William Paton Görögo.-ban élő angol archeológus és műfordító leánya hat gyermekük született: Mikolt (Mv., 1926. nov. 23. – Párizs, 1986. nov. 5.), Klió (Marosvécs, 1929. ápr. 6. – Bp., 2000. ápr. 4.), János (1930.?- Marosvécs, 1932. dec. 26.); Zsuzsa (Kv., 1934. jan. 18. – Mv., 1979. jún. 4.), Árpád (Kv., 1937. júl. 24. – Bp., 1995. ápr. 24.), Miklós (Kv., 1940. dec. 1. – Bp., 2010. máj. 29.). Apja fiatalon összekülömbözve családjával kivándorolt Amerikába; apja halála után, özvegy édesanyjával és három testvérével visszatért Erdélybe (1904), ahol nagyapja, Kemény Ödön fogadta be a családot és nevelte Alsójárán, tízéves koráig. A dédnagyapja Káli Nagy Lázár színházigazgató volt. Magántanulóként kezdett tanulni, vizsgázni Nagyenyedre ment a Tanítóképző gyakorló iskolájába, majd kintlakó tanulóként a kv.-i Ref. Koll. -ba járt és szerkesztette a Remény-t a koll. önképzőköri lapját, itt jelent meg első verse (1921), az Unitárius Koll.-ban tett érettségi után (1921) Előre cimmel irodalmi folyóiratot indított. Rajzolt, verseket írt, élénk fantáziájú volt. Családja kívánságának engedve a bécsi mezőg. főisk. erdőmérnöki fakultásán tanult két évet (1921–23), majd Kv.-on elvégezte a ref. teológiát (1929). Bécsben kapcsolatba került az emigrációban élő művészekkel, írókkal, írásával szerepelt a Tizenegyek antológiájában (1923). Egyik gyermektelen nagybátyja, K. Ákos halála után örökölte a marosvécsi várat, a hozzá tartozó óriási birtokokkal, a 24814 holdból a román állam az impérium változás után, a földreformmal kisajátította a birtok több mint 33 % -át (1921). Beköltözött (1923) a marosvécsi renszánsz stílusú Kemény várkastélyba (korábbi alapokon a 16. sz.-ban épült. A két világháború között s család főleg Marosvécsen és Kv.-on élt; többször jártak görögországi, angliai, skóciai utakon; a háború után Mv.-en telepedtek le. Az erdélyi irodalmi megmozdulások élére állt (1926–). Vagyona nagyrészét az erdélyi m. irodalom és a színház szervezésére, támogatására, fejlesztésére fordította, a marosvécsi kastélyában 30 erdélyi m. íróval megalapította az Erdélyi Helikon szabad írói közösséget, mely minden évben összejövetelt és megbeszélést tartott Marosvécsen. Meghívta kastélyába az erdélyi írókat (Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Berde Mária, Kacsó Sándor, Kós Károly, Kuncz Aladár, Makkai Sándor, Molter Károly, Ligeti Ernő, Nyírő József, Olosz Lajos, Reményik Sándor, Tamási Áron, Tompa László), ez lett a kezdete az Erdélyi Helikon néven ismertté vált írói visszapollantásmunkaközösség mozgalmának (1926. júl. 16–18.). Marosvécs az otthona a minden év nyarán megtartott Helikoni Írószövetség, az Erdélyi Szépmíves Céh írótalálkozóinak 15 alkalommal (az első, 1926. júl. 16–18- az utolsó 1942. aug. 1), a kv.-i Kemény otthonban gyültek össze a helikonisták még négy alkalommal (1940, 1941, 1943, 1944). Kiadták az Erdélyi Helikon c. folyóiratot (1928. máj. – 1944. szept.). Könyvkiadás, lapalapítás, felolvasó- és irodalmiestek, szabadegyetem tartozott megvalósításaik közé. Kiválóbb írói termékek jutalmazására 30 ezer lejes díjat alapított, amit minden évben más-más írónak itéltek oda: pl. a legjobb alkotásért (1926, Kacsó Sándor), a m. történelem megírásáért (Szerb Antal ), ágyalapítvány a mv.-i Czakó-klinikán művészek, írók gyógykezeltetésére. Zongorát vásárolt a KZST számára hitelezte, a kollégium dísztermébe helyezték el (1932). Részt vett a Vásárhelyi Találkozón (1937), az arisztokráciát képviselte br. Aczél Endre, gr. Teleki Ádám és gr. Wass Albert mellett. Megalapította az első erdélyi népipari telepet, mely modern szőnyegek készítésével foglalkozott. Tagja és elnöke volt a KZST-nek (1928. márc. 18. –48) és az Erdélyi Irod. Társ. elnöke (1937-től), az ESZC igazgatósági tagja, a mv.-i Agrár Takarékpénztár alelnöke, a Galonyai Rt elnöke, aref. Egyházkerületben is vezető szerepet töltött be, az Országos Magyar Dalosszövetség székelyföldi kerületének elnöke volt. A Corvin-koszorú (1940) birtokosa. Elbeszéléseket, regényeket, önéletrajzot, úti élményeket jelentetett meg az: Erdélyi Szemle, Ellenzék, Ifjú Erdély- ben. Irodalmi tevékenysége mellett a színjátszást is pártolta több mint 35 évig. Kinevezték a kv.-i Thália M. Színház elnökigazgatójának (1930–41), majd a Nemzeti Színház főigazgatója volt (1940–44). A Mv.-en a szervezkedő Székely Színház egyik alapítója Tompa Miklóssal együtt s ugyanakkor dramaturgja volt (1945–52), hosszú évek után emlékére Bioeel kozmetikum – és gyógyszergyártó cég, a színház támogatója jelentős összeggel, Kemény-díjat létesített és évenként jutalmazta a kiváló színészeket. Amikor mint nem kívánatos személyt eltávolították a színháztól és napszámos lett a mv.-i mészégetőknél (1952-–). A mv.-i Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola könyvtárosa (1954–58), Sütő András meghívására a Művészet és később az Új Élet c. képeslap színházi és művészeti rovatának vezetője lett nyugdíjazásáig (1958–68) [Szépréti Lilla szerint 1960–68-ban volt szerkesztő]. A Mv.-i Írói Egyesület vezetőségének tagja. Élete harmadik nagy szenvedélye az írás volt. Írt verseket, elbeszéléseket, regényeket, úti élményeket, tervezett önéletrajzi regé­nyéből csak a gyermekkort és az ifjúkort bemutató részt tudta megírni. Számos regénye és elbeszélése mellett többszáz színházi cikke jelent meg. Péter című színművét a bp.-i Nemzeti Színház mutatta be Németh Antal rendezésében (1944. máj. 20.). Hagyatékában találták meg az Ostoros apó c. drámájának kéziratát. A vécsi síremléket Szőke József szobrászművész készítette (1991). K. J. Gimnáziumnak nevezték el a maroshévízi önálló m. iskolát (1993); a marosvécsi várkastély falára helyezték Hunyadi László szobrászművész K. J.-ról készült domborművét (1995). A kastély melletti épületben emlékszobát rendeztek be. Megalakult és működik Szászrégenben a K. J. Művelődési Egyesület (1991. febr. –), a mv.-i Helikon – Kemény János Alapítvány (2000), a Marosvécsi Kemény János Alapítvány. Szászrégenben, az egykori Bálház utcában K. J. emléktáblát avattak (2000. szept. 23.). Születésének századik évfordulójáról ünnepségsorozatban emlékeztek meg Mv.-en, Marosvécsen, Szászrégenben. Posztumusz M. Örökség-díjjal tüntették ki (2008). Évenként szervezik meg a marosvécsi kastélynapokat. – F. m.: Költemények (Kv., 1920); Kákóc Kis Mihály (reg.; Kv., 1929); Kutyakomédia (reg.; Kv., 1934; Csíkszereda, 2011); Itéletidő (elb.; Bp., 1938; Kv., 1939); Kokó és Szokratész: Déltengeri történetek (Kv., 1940; Bp., 1941); A havas dicsérete (novel.; Mv., 1957); Vadpáva (reg.; Mv., 1958; Buk., 1987); Kicsiknek (gyermekversek; Buk., 1958, 1989); Ursuleţul jucăuş ( ford. Ion Horea; Buc., 1958); Fenyőmuzsika (verses mese; Buk., 1960, 1987); Kicsiknek. (A. Tollas Júlia rajzaival. Buk., 1961, 1962); Farkasvölgy (reg.; Buk., 1963); Víziboszorkány (reg.; Buk., 1965, 1979, 1990; Vrăjitoarea apelor; Buc., 1970); Halász, vadász, madarász (novel.; Buk., 1968); Kakukkfiókák (önéletírás, Buk., 1972); Apolló megtérése (összegyűjtött nov.; Buk., 1972; Întoarcerea lui Apolo; Buc., 1987); Vásárhelytől Lazacországig: Útirajz. (Kv., 1972); Kákóc Kis Mihály (Csíkszereda, 2010); ford.: Uspenszki, G.: A Rasztyerjajeva utca erkölcsei (ford. Szántó Irénnel; Bp., 1958); antológ.: Versek, elbeszélések, tanulmányok tizenegy fiatal erdélyi írótól erdélyi művészek rajzaival (Kv., 1923); Erdélyi Helikon antológiája (Kv., 1927); Styefán Lukréciára gondol = Ünnepi könyv; Félszáza­dos jubileuma emlékéül kiadta a KZST. (Mv., 1930); Koszorú (Bp., 1931); Az Erdélyi Helikon magyaro.-i barátainak aranykönyve (Kv., 1937); Tilinkó (Bp., 1939); Séta a bölcsőhelyem körül (Bp., 1939, 1940); Erdélyi Hírmondók (Mv., 1942); Erdélyi elbeszélők (Bp., 1941, 2004); Művészeti hetek Kv. 1942. (Kv., 1942); Erdélyi elbeszélők válogatott munkái (Bp., s. a.); Petőfi-emléksorok (Mv., s. a.); K. J. Művei 1.: Kákoc Kis Mihály (Csíkszereda, 2010.); szerk.: Áprily Lajos legszebb versei (vál., bev.; Buk., 1969). – Irod.: 1924–1944 Helikon; Adamovits; Átadták az idei bioeel-Kemény-díjakat (Nú., 2022. dec. 20.); Balogh Edgár 1974; Bérczes; Beszélgetés Komán Jánossal, a Kemény János Alapítvány elnökével (Polgári Élet, 2006. szept. 15.); Bíró József; Bíró-Balogh Tamás: Egy névsor faggatása Kodály Zoltán életrajzához (Korunk, 2020. jún, 6. sz.); Bottoni 2008; Bölöni Domokos: K. J. és Marosvécs (Nú., Színes Világ, 2010. aug. 14.); Chereji Peris; Chinezu; Az elfelejtett színház. K. J. hajdani kérdéseire válaszol Kovács György. Lejegyezte Marosi Ildikó (A Hét, 1977); Csifó; Csinta 2016; Dsida; EM; Az EME háromnegyedszázados tudományos működése (Kv., 1937); Erdélyi csillagok (Kv., 1935); Erdélyi L 2009, Erdélyi Szépmíves Céh emlékkönyv (Kv., 1934); Fülöp-Ferencz; Gudenus; Gulyás; A Hét évkönyve (1982); Halasy; K. J.: „Mindig megilletődve fogok visszagondolni” (V. Z., 1957. jan. 12.); Helikon 1924–1944; Helikoni arcképcsarnok 1.; Időtár 3; Imreh Ernő: Sorok K. J.-ról (Erdélyi Figyelő, 2. sz., 1992); K. J. [Nekrológ] (V. Z., 1971. okt. 14.); K. J. emlékezete (Igaz Szó, 1971); Kádár Zsombor: „ Ki a havasok erdőrengetegét az olvasólámpák fénykörébe lopta” = Kádár Zsombor: Székelyföldi erdészeti arcképcsarnok (Bp., 1999); Kántor-Láng; Katona Szabó; Kemény Endre: Rágalom helyett M. Örökség-díj (Erdélyi Napló, 2008. okt. 1.); Kászoni 2009; Ki kicsoda?; Kornis; Kortárs MÍKL; Kovács Levente; Kuszálik; KZST1930; Levéltári gyászj.; Lokodi Imre: A báró 35 ezer hold erdeje. A Mecénás – Kemény János és a Helikon (Nú., 2002. márc. 12.); Magyar Erdélyben; Maros megye; Marosi Ildikó: Utolsó beszélgetés K. J. -sal (Igaz Szó, 1973); Marosi Ildikó: Az erdélyi Helikon képeskönyve (Csíkszereda, 2005); Marosi Ildikó: Kis/Helikon /Könyv, Versailles-i repkény: Dokumentumok K. J.-ról (Csíkszereda, 2004); Marosi-Helikon; Marosi-KZST; Málnási; A Mecénás emlékére (Nú, Múzsa, 27. sz., 1991. okt. 11.); : A Mecénás: K. J. és a Helikon (Mv., 2001); Molter Károly: Búcsú a Helikon gazdájától (Előre, 1971. okt. 21.); A Mecénás. K. J. és a Helikon (szerk. Nagy Miklós Kund; ?, 2002); Méhes György: Öregek kincse az emlékezés (Hitel 9. sz., 2003.); Mikó Zsuzsánna: „Aki akart és tudott szolgálni a magyarságnak, az a miénk volt, azt vállaltuk magunkénak”; Molter 1–2.; MSZL; MszínL; Mv. Molter; Nagy Pál: Betűvetés; Nagy Pál: Visszanéző; Nagyapámat mai napig példaképemnek tartom / Oláh-Gál Elvira beszélgetése Vécsi Nagy Zoltánnal (Székelyföld, 6. sz., 2012); Nagyjaink; Oláh-Gál Elvira = Nobile officium; Osváth; Ökrös; Pană; Parlagi Lajos: Színház (Nagyvárad, 1941); Peris Teréz: K. J. (V. Z., 1974. ápr. 27.); Pintér; Polgár István: Megkésett riport K. J.-ról (Új Élet, 20. sz., 1971); Pomogáts 1.; Pomogáts Béla: A fejedelem: K. J. születésének századik évfordulóján (Helikon, 20. sz., 2003. okt. 25.); Réthy-Újvári-Váczi ; Réthy-Váczy; RMÉL; RMIL; RÚL; Schöpflin A : A magyar irodalom története a XX. sz.-ban (Bp., 1937); Sebestyén Mihály: Báró Kemény János (Nú., Múzsa 461. sz 2000. szept 30); Sütő András: Sorok K. J.-ról (Igaz Szó, 1968); Sütő And­rás: A mecénás metamorfózisa (Igaz Szó, 1971); Sütő András: Földi asztal, égiszék: Harminc éve hunyt el K. J.) (Nú., Múzsa, 2001. okt. 13), Szépréti: Régi és új világ; Szerb; Székelyföld í. k.; Szépréti Lilla: K. J. szerencséje (Nú., Múzsa, 29. sz., 1991. okt. 25.); Szőcs Kálmán: A Vadász halála: K. J. emlékére (V. Z., 1971. okt. 17.); Tabéry Gézsa. Emlékkönyv (Kv., 1930); Török László: A hajdani Helikon demiurgosza (Nú., Múzsa, 32. sz., 1991. nov. 15.); Új lexikon; Valentiny 1935; Varga Imre: Megkésett sorok egy évforduló kapcsán (Nú., Múzsa, 273. sz., 1996. nov. 29.); VI. marosvécsi kastélynap (Nú., 2023. okt. 18.). A Petőfi Írodalmi Múzeum Kézírattárában találhatók kézíratai.