KEMÉNY Sámuel, magyargyerőmonostori br., gr,

1739, 1760.? † Gerend., 1817. júl. szept. 23.: jogtudós, kir. tábla elnöke, cs. kir. kamarás. – K. Miklós († 1775) és cegei Wass Krisztina († 1802) fia. Felesége iktári Bethlen Kata (1764.?- Gerend, 1836. febr. 5., ) aki birtokos volt Vajdaszentiványon. Gyermekeik: Kata- osdolai gr. Kuún Józsefné († 1816); Miklós (1791–1829); gr. Sámuel (1802-Kv., 1861. júl. 25.). – Nagy tudományú férfiú aki négy évet töltött külföldi akadémiákon és beutazta egész Európát. Schältzer a nagy történetíró azzal bocsátotta útra hazájába: nem tudja a gróf tanult-e tőle, vagy ő a gróftól különösen Erdély viszonyairól. Megjelent disszertációjára Kovásznai Sándor üdvözlő verset írt (1778). II. József kinevezte Belsőszolnok- és Dobókamegye alispánjává (1786), majd Leopold Torda vármegye főispánjává (1790), főkormányszéki tanácsos (1795) egyben cs. és kir. kamarás. Grófságot nyert (1804). Ideiglenes kir. táblai elnök (1810–), majd valóságos táblai elnök lett (1815–), mely alkalomra hivatalába iktatásákor a mv.-i koll. ifjúsága, tiszteletére kiadta a Májusi virágok-at (Mv., 1816). Mint a tábla elnöke jelenlétében, együtt az egyházközség főkurátovával, Borosnyai Lukács Jánossal tették le az építendő ref. kistemplom alapkővét (1815). Leopold rend középkeresztjét kapta (1815), országos elnök lett (1816). Szerepet játszot a mv.-i kórház létesítésében, anyagilag is támogatta. Halála alkalmavál mint az erdélyi fejedelmi státusok és rendek, mint a ref. fökonzisztórium előlülőjének tiszteletére kiadták Menalkás idyllium c. emlékezetét megörökítő halotti beszédet (Mv., 1817). Támogatták a ref. egyházat ajándékkal (1797), a Gecse utcai templom felépítését Borosnyai Lukács Lászlóval közösen (1815–30), harangot öntettek (1805), pénzt adományoztak (1811). A vajdaszentiványi dézsmát 6000 mfrt. -al megváltva, annak kamatját a ref. koll. –i tanárok fizetésjavítására rendelte, továbbá a csikudi dézsma helyett 1000 frt.-ot a könyvtár gyarapítására adott. A vajdaszentiványi barokk kastélyegyüttes építtetője, halála után felesége tovább folytatta az építkezést. Mindketten a vajdaszentiványi ref. egyházközség bőkezű támogatói voltak. A nagysajói kastély birtokosa, barokk stílusban átépítette. Unokatestvérével, K. Józseffel az erdélyi országgyűlésnek felajánlották magángyűjteményüket az Erdélyi Nemzeti Múzeum javára (1841. nov. 3.). A gerendi házát a fellázadt románok feldulták és a könyvtára, kéziratgyűjteménye elpusztult (1848. nov. 28.), így a megalakult Erdélyi Múzeum- Egyesületnek (1859), már nem adhatta át, a Révai NL szerint átadta könyv és kéziratgyűjteményét.
Irod.: Bényei; Bicsok-Orbán; Castellum Értesítő (2002, 7. sz.); EME tört.; Gyászjelentő; Kelemen Lajos 2006; Kornis; Kovásznai; Kőváry; Krón Füz. (1939. 4/7); Levéltári gyászj.; Magyari Hunor; Man: Tg. M. 1; Nagy Iván; Okmánytár; Szotyori; Vajdaszentivány