KILYÉN Károly, §

Ikland, 1918. aug. 7., † Mv., 1996. febr. 26.: jogász. – Borbereki K. Zsigmond és csejdi Újfalvi Ilka fia. – Szülőfalujában, majd Kv.-on az Unit. Koll.-ban tanult (1929–37). Beiratkozott az Unit. Teológiai Akad.-ra (1937–40), amit hivatásérzet hiányában negyedéven abbahagyott és a Bp.-i Ludovika Katonai Főiskolára (1940) szeretett volna beiratkozni, de csak a kv.-i 26-os gyalogezred 1-es zászlóaljába került katonának, Désen végzett hadapródiskolát (1941) és hadapród őrmester, tartalékos zászlósként leszerelt (1942. okt. 20.), beiratkozott a FJTE jog- és államtudományi karára (1942), majd tovább szolgált próbaszolgálatos csapatszolgálatot teljesített (1943. okt. 1. –). Bp. -re a főtiszti tanfolyamra vezényelték. Az 57 /II. zászlóalj kötelékében mint aknavetőszakasz-, majd nehézfegyverszázad-parancsnok a frontra került (1944. márc. 19–1945. márc. 28.). Hadnagy (1944. okt. 1. –). Köbölkútnál szovjet hadifogságba esett (1945. márc. 28. – 1954. jan. 3.), Kamcsatka környékén, a lét alsó határán élt, 9 év után tért haza. A kommunizmust halálos ellenségének tekintette. Elnökhelyettese a mv.-i Volt Szovjetúnióbeli Hadifoglyok Érdekvédelmi Szövetségének. Visszaemlékezés dokumnetumkötete, vallomásos tudósítás az egykori szovjet gulág-világ mélységeiről, a Bering-szoros közelében működő megsemmisítő tábor hétköznapjairól. Máthé Éva szerk.-ben post mortem jelent meg. – F. m.: Fennmaradni ! (Mv., 1997.).
Irod.: Berekméri; Berekméri: mv.-i 27. hadosztály; Nagy Pál: Tudósítás a fehér pokol bugyraiból (Nú., Múzsa, 326. sz., 1998. jan. 9.); [Nekrológ] (Nú., 1996. febr. 27.)