KIS Zoltán

Radnótfája, 1929. szept. 6., † Kv., 1992. nov. 9.: biológus, élettani szakíró, egyetemi tanár. – Érettségizett a szászrégeni tanítóképzőben (1949) ; a kv.-i Mezőgazdasági Főiskola hallgatója (1950–52), majd a BTE-en szerzett biológia szakos tanári diplomát (1954); a BBTE Élettani Tanszékén dolgozott (1969—91) előbb mint gyakorlatvezető majd előadó adjunktus. Román, magyar, német és angol nyelvű tanulmányai témája: sugárbiológia, növekedési hormonok, a stressz élettani hatásai, biológia és anatómia tankönyveket fordított magyarra liceumok számára (1976–86); ismeretterjesztő írásai A Hét, Igazság, Munkásélet, Tanügyi Újság, Művelődés, Hargita, Megyei Tükör hasábjain jelentek meg. Számos felfedezését és újítását szabadalmazták, köztük a mikroszkópikus terjedelmek pontosabb meghatározását szolgáló fényképezési módszerekre, valamint a tojáshéj ellenállóképeségét fokozó eljárásra vonatkozó kutatásainak eredményét. Emlékére szülőfalujában a kultúrcsoport vette fel a nevét (1994–). – F. m.: Ember- Természet- XX. század (Buk., 1976); A magatartás élettani alapjai (Buk., 1981); társsz.: Ember és egészség (Kislexikon; Holicska Dezső, Vitályos Andrással; Buk., 1974); Dicţionarul sănătăţii (Buc., 1978).
Irod.: KKACs; [Nekrológ] (Nú., 1992. nov. 11.); RMIL