KISS Menyhért, havadtői

Nyárádköszvényes, 1880. márc. 19., † Bp., 1934. okt 14.: tanár, költő, író, újságíró. – A középiskolát Mv.-en, a jogot Kv.-on és Bp.-en végezte, államtudományból doktorált Kv.-on (1906). Egyetemi évei alatt a kv.-i Ellenzék munkatársa, színi referense, sokat foglalkozott a színházzal, Megyeri Dezső, Janovics Jenő igazgatók nagy segítségére volt. Később színházi cikkeket írt több bp.-i lapnak, főleg az Alkotmánynak. Vm.-i aljegyző Mv.-en. MTárstud. Egyesület alapító tagja (1907). A Vármegyei szolgálatba állt Szászrégenben (1906–09) ezután Nyárádszeredára szolgabíróvá nevezték ki (1907–) de hivatalát nem foglalta el Kőrősi József főszolgabíró ármánykodásai miatt; a nemzeti ellenállást az Ellenzék hasábjain küzdötte végig, s azért tették meg ‘’darabontnak’’, mivel a fölfüggesztett és üldözött tisztviselők pártjára állt; pénzügyi vizsgát tett (1910) és Bp.-en pénzügyi fogalmazó lett, majd az Állami Felsőkereskedelmi Iskola tanára (1913–), majd a bp.-i kereskedelmi iskolák főigazgatóságánál és a minisztériumban dolgozott. A háború alatt (1914–18) a kórházakban előadásokat tartott a katonáknak ezért megkapta a III. o. Vörös Kereszt érmet; a Károlyi forradalom alatt (1918) kitették a minisztériumból néhány hónapig a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségén szolgált; a nagyszentmiklósi kerület pártonkívüli nemzetgyűlési képviselője (1920–22), az Ébredő Magyarok Egyesületének majd Gömbös fajvédő pártjának tagja (1923–29); a bp.-i VII. Ker. állami Kereskedelmi Iskola tanára (1926–). Tagja volt a Székesfővárosi Színűgyi Bizottságnak, több éven át a kultuszminisztérium művészeti ügyosztályán volt előadó, ahol bátran harcolt a színészek és az irodalom érdekeiért. Több mint 25 kötet szépirodalmi könyve jelent meg. Elbeszélései, versei, különféle írásai a: gyulafehérvári Közművelődés, Debrecen, Magyar Lányok, Magyar Szemle, Ország-Világ, Alkotmána, Győri Hírlap, Hazánk, Aradi Közl., B. Napló, kv.-i Egy. Lapok, Ellenzék, Magyar Géniusz, Magyarország, A Hét, P. Napló, Képes Családi Lapok, a kv.-i Szent Imre Egyesület évkönyve, P. Hírlap, Kis Pajtás, M. Hírlap, Debreceni Szemle, Soproni Napló, Erdélyi Újságírók almanachja (Mv., 1913). Sziklai Kornél bp.-i színházában több hónapon át adták a Lilike c. egyfelvonásosát, majdnem minden fővárosi színházban a színivizsgákon szavalták a Gyermek, Levél Csíkországba, Ferike, Magyar Miatyánk, A cesztochói legenda c. költeményeit. Irt Csíksomlyói búcsú c. paraszt vigjátékot és több egyfelvonásost is amelyeket a Petőfi Társaságban is felolvasott. – F. m.: Verőfényes emberek (Bp., 1904); Az aranypók és egyéb elbeszélések (Bp., 1906); Versek (Bp., 1907); A Hargita alatt (Bp., 1909) ; Az ember visszatér (Bp., 1910); A gyémántos harang és más versek (Bp., 1912); Örök tűz (Bp., 1913, 1914); Hol a Maros vize folyik (Bp., 1914); Tábortűz (Bp., 1916); Talizmán (Bp., 1917); Boldog emberek (Bp., 1918); Tábortűz és talizmán (Bp., 1918) ; Székely falum (Bp., 1920) ; Assisi Szent Ferenc (Bp., 1927), Marosszéki atyafiak (Kv., 1928); Magyar Miatyánk (Bp., 1929); Mézeskalácsszív (Bp., 1931); Aranyos Árvácska (Bp., 1931); Magyar Miatyánk 18 nyelven (Bp., 1933); Sóvárgás (versek, Bp., 1942); társsz.: Háborús versek (Bp., 1917) ; Schöpflin Aladár : Színművészeti lexikon (munkatársa, Bp. 1930); szerk: A Kv.-i Tud. Egy. Kör. Evkönyve (Kv., 1903–04.
Irod.: Fülöp–Ferencz; Gulyás; Időtár 2; MÉL; MKL; Molter 1.; MTárstud. Egyesület; Ökrös; A Petőfi Társaság 50 esztendeje (Bp., 1926); Rugonfalvi Kiss; Sal; Schöpflin; ÚMÉL