KÖBLÖS Elek, §

Sáromberke, 1887. máj. 12., † SZU, 1938. okt. 9.: szerkesztő, publicista, kommunista munkásvezér. – Felesége Kajlik Karolina (1924–). Tanult négy osztályt a Nagyenyedi Bethlen Koll. -ban. Asztalosinas, Mv.-en, felszabadulása után (1905) a famunkás szakszervezet és a Szociáldemokrata Párt tagja. Az első világháborúban az olasz fronton harcolt, az 1918–19 –es forradalmak idején a Vörös Hadseregben rohamázászlóalj- parancsnok, a proletárforradalom élvonalába került. Emigránsként előbb Bécsben, majd hazatérve Mv. -re folytatta munkásmozgalmi tevékenységét, részt vett RKP alakuló kongresszusán mint a mv.-i és marosvölgyi munkásság képviselője. Letatartóztatták amiért a III. Internacionaléhoz való csatlakozás mellett szavazott többedmagával. Kiszabadulása után (1922) megszervezte a mv.-i és marosvölgyi pártszervezet megalakítását (1922. júl. 23.). A marosvidéki munkásság Előre c. hetilapjának egyik szerkesztője lett (1922. júl. 12. –). Munkája elismeréseként a Ploestiben tartott II. kongresszuson az RKP KB-nak, majd Politikai Bürójának tagja lett (1922. okt.), majd a buk.-i Munkás központi pártlap felelős kiadója és cikkírója (1923. máj. 27. – 1924. ápr. 6.), a Májusi Emléklap munkatársa. Sürgette és megszervezte a felkészülést az illegalitás körülmények között végzendő munkára (még 1923–). Az illegalitásban az RKP ideiglense főtitkára (1924 tavaszától), a párt III. Kongresszusán válaszották főtitkárrá (1924. aug. –). Fontosnak tartotta olyan legális politikai szervezet létrehozását, amellyel a párt bekapcsolódhatott a politikai életbe, ez volt a Városi és Falusi Dolgozók Blokkja (1925–) és részt vett az Egységes Szakszervezetek sajtójának irányításában. A párt külföldi politikai bürójában dolgozott, emigrációban Bécsben (1926–28), a RKP Csehszlovákiában megalakult Politikai Bürojának tagja; a csehszlovák hatóságok letartóztatták, és a román kormány kiadatását kérte, megmentésére nemzetközi ‘’Köblös bizottság’’ jött létre, Henri Barbusse levélben sürgette kiadatásának megtagadását. A párt külföldön tartott IV. kongresszusán leváltották tisztségébőln (1928). A SZU. -ba költözött ahol koholt vádak alapján perbe fogták, börtönben halt meg (1937). Rehabilitálták (1956), post mortem a RKP is visszahelyezte jogaiba (1968).
Irod.: Bunta Péter: Küzdelmes évek, 1921–1928 (Buk., 1981); Időtár 3; Köblös Elekné: Emlékeimből (Balogh Edgár bevezetőjével, Korunk 1971/8); Molnár János; RMIL; Stănescu, M. C., Gergely L.: E. K. (1887–1938)(Buc., 1978); Szépréti Lilla: K. E. -re emlékezve (Új Élet, 8. sz., 1971); Turzai Mária: K. E., az élharcos. (Korunk 1971/1); Turzai Mária: Pártunk egyik vezetője volt K. E. (V. Z., 1971. máj. 7.)