KÖLLEY Ernő, Köhler (1936-ig)

Segesvár, 1888. ápr. 10. † Baden-Baden, 1971. ápr. 2.: nemes, vezérőrnagy. – K. Ottó gazdatiszt és Hammer Janka fia. – A bécsújhelyi cs. kir. kat. akad. –án tanult (1906–1909). Hahadnagy (1909. okt. 18.), főhadnagy (1914. máj. 1.), százados (1917. febr. 1.), őrnagy (1926. máj. 1.), alezredes (1931. nov. 1.), ezredes (1937. máj. 1.), tábornok (1940. szept. 1.), altábornay (1938. nov. 1.). A dandártiszti iskola abszolválását követően ezzel az alakulattal részt vett az I. vh. keleti hadszintéri küzdelmeiben, melynek során orosz fogságba esett (1917–). Kiszabadulása után a szegedi kat. körzet, illetve az 5. vegyesdandárparancsnokság beosztott tisztje (1918. okt. 31. – 1925). Ezután átvették a vezérkari testületbe, és alezredessé léptették elő (1926). Ezt követően katonai szakelőadó Szofiában, majd Mo. kat. attaséja a bolgár fővárosban (1928. jan. 26. – 32. jan. 1.), illetve szófiai székhellyel Ankarában is (1928. márc. 30. – 32. jan. 15.). Küldetése lejárta után az 1. huszárezredhez helyezték az 1/I. huszároszt. parancsnokaként (1933. máj. 1. –), majd a HM kiképzési osztályán szolgált (1936. febr. 1. –). Ezredessé (1937. máj. 1.), majd tábornokká léptették elő (1940. szept. 1. –), és az I. gyorshadtest parancsnokságára helyezték. Közben a Toldi Miklós honvéd sporttanár- és vívómesterképző intézet parancsnoka is volt (1938. aug. 1 – 40. dec. 24.). Nyugállományba vonult (1942. máj. 1. –). Távozott a Mo.-ról (1950-es években).
Irod.: Bene – Szabó; Szakály Sándor