KÖLLŐ Miklós, §

Gyergyócsomafalva, 1861 dec. 23., † Bp., 1900. szept. 17.: szobrász. – A hosszúfalusi faragászati iskola elvégzése után tanulmányait, a szülőföld anyagi támogatásával, a müncheni Akadémián, majd Bp.-en végezte. Munkatársként Huszár Adolf és Zala György vállalkozásait segítette, részt vett az aradi Szabadság-szobor, a budai Honvéd-szobor, az Országháza, a budai Kir. Palota, a Kúria készítésének csoportmunkáiban. Önálló műhelyt nyitott Bp.-en. Előbb díszítő szobrokat, majd köztéri emlékszobrokat alkotott. Köztéri szobrai: a segesvári várban Petőfi honvédruhás szobra (felavatták: 1897. júl. 31., 1916-ban a szobrot Kiskunfélegyházára menekítették s ma is ott áll.); Fehéregyházán az 1849-es csata színhelyén áll emlékműve; a Mádéfalvi veszedelem emlékműve turulmadár-szobra (1899, felállították 1905.); Bp.-en a millennium emléműre IV. Béla szobra; Héjjasfalván a Zeyk Domokos emlékére állították fel obeliszkjét (1901). Mv. Főterén avatták fel Kossuth szobrát (1899. jún. 11., amit 1919. márc. 28-ra virradó éjjel ledöntöttek és össszetörtek.). Fiatalon halt meg, betegsége miatt korán megtört a munkaereje, két kiskorú gyermekének elvesztése miatt öngyilkos lett.
Irod.: Bölöni Domokos: K. M. és Gyergyócsomafalva (Nú., Színes Világ, 2010. dec. 4.); Éber; Gulyás; Időtár 2; Időtár 3; Ki is utazhat más ilyen időben? (Nú., 1998. jan. 31.); Murádin; Murádin Jenő: A szobrász K. M. és a szabadságharc kultusza (Székelyföld, 7. sz., 2010. júl.); Nagyjaink; Petőfi album (Bp., 1898)