Mezőmadaras, 1808. jan. 1., † Alvinc, 1873. v. 1872. dec. 12..: r. k. pap. – Pappá szentelték (1831. jún. 5.). Káplán Mv.-en (1831), tanár Székelyudvarhelyen (1832). Plébános Székelyszenttamáson (1834), Kerelőszentpálon (1837). Küküllő megyei táblabíró (1846). Bekapcsolódott a forradalmi harcokba, megszervezte a Küküllői ispánságban a nemzeti gárdát (1848. ápr. 25.), amelynek saját költségén egyenruhát is varratott. Parancsnoka Haller György volt, és miután ez lemondott a tisztségről, Kolozsit nevezték ki helyébe (1848. jún. 3. –), mint lovasőrnagy ezredlelkész. Bosszúból házát és birtokát V. Moldován légióparancsnok vezetésével a fellázadt románok feldúlták és tönkretették (1848. okt. 20). Az erdélyi hadsereg tábori lelkésze (1849. ápr. 14.). A forradalom leverése után a mv.-i hadbíróság 10 évi várfogságra itélte (1849. szept. 18.), Kufsteinban raboskodott (1856-ig). Plébános Magyarigenben (1858), Sinfalván (1860–72), Felvincen adminisztrátor. Irod.: 1848–1849 Transilvania; Ferenczi Sándor 2009; Pál-Antal – Szabó 2.; Pálmay