KOLOSVÁRY Sándor, Kolossvári, Kolozsvári

Lukafalva, 1840. jún. 23., † Bp., 1922. aug. 7.: jogász, egyetemi tanár. – Apja kolozsvári K. Lajos (1812–1898) földbirtokos. Gyermekei: Ilona dr. Csató Kálmánné; Margit, dr Borcsa Mihályné; Bálint; Sándor, Antal. – Irni, olvasni a lukafalvi elemi iskolában tanult Gergely Sámuel ref. felekezeti kántortanítótól, majd szülei beadták a Mv.-i ref. főtanodába, ahol elvégezte az elemi és gimnáziumi osztályokat, kitűnő minősítéssel, érettségizett (1859). Szülei szűkös anyagi viszonyuk miatt nagyobbrészt privát tanítással tartotta fenn magát. Ezért a könnyebben elérhető papi pályára szánták és a teológiai előkészítőn tanult Mv.-en (1859–60); Vonzalma a jogi pályához volt ezért a nagyszebeni jogakadémia hallgatója lett, nevelő állás mellett, ahol a németet is tanulta (1860–), Mv.-en tanult jogot (1861–62), ahol Dósa Elek volt az egyik tanára, Teleki Eduárd gr. fiai mellett nevelősködött; Pesten tanult tovább jogi tanulmányainak befejezéséig (1862–65), az elméleti bírói államvizsga letétele (1865), a jogtud. és államtud. doktori oklevél megszerzése (1866) és rövid joggyakorlat után a kv.-i Ref. Koll. jogi tanfolyamának tanára (1867–), majd a jogakadémia r. tanáraként működött az egyházi ügyek iránti élénk érdeklődéssel (1870–); Kv.-on felállított kir jogakadémia, előbb nyilvános rendkivüli (a magyar magán- köz- és bölcseleti jog), majd az egyetemi magántanári képesítést Bp.-en megszerezve rendes jogtanára lett, majd a M. K. Tudományegyetemnek felállítása után (1872–1910) a magánjog, bölcseleti jog, bányajog, állam- és jogtörténet tanára ; a jog- és államtudományi kar dékánja (1876–77, 1885–86, 1898–99 és 1908–09), az egyetem rektora (1876–77, 1888–89). Emellet az erdélyi ref. egyház, és tanügy újjászervezésében vett részt, a gyűléseken mint referens, jegyző v. elnök működött. Az erdélyi ref. egyházkerület főconsistoriumának titkára, azután az igazgatótanácsnak kezdettől tagja, elnökhelyettese (1885–), a kolozsvári egyházmegyének al- (1880–), főgondnoka (1889- 1896), majd minden egyházi tisztségéről lemondott. Az egyház anyagi érdekei biztosítására a telekkönyvek létesítésénél, a birtokrendezéseknél felvilágosítással, közvetlen segítségadással folyton közreműködött. Jogtört. forráskiadó munkássága mara­dandó értékű. A volt bécsi, erdélyi udvari kancellária, gubernium, kincstár levéltárának átkutatásával olyan okmányokat talált amelyek segítségével többekkel eggyütt (Dr. Szász Béla, Dr. Jenei Viktor, Balogh György) sikerült az erdélyi választott fejedelmek által adományozott, de az osztrákok által elvett Camerarium beneficium iránt fennálló igényeit az erdélyi ref. egyh. -nak az állammal szemben kielégíteni, amit elődeik 180 év alatt nem tudtak; a MTA levelező tagja (1892). Tagjául volt a debreceni, valamint a budapesti első és második zsinatnak, és 1896-tól többnyire tagja akonventnek is. Gazdag irodalmi munkásságából kiemelkedik a tanártársával Óvári Kelemennel közösen kiadott, A Magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye a XVI-XVIII. sz. -ból (Bp., 1885–97) c. négykötetes mű, valamint a Magyar Törvénytár milleniumi emlékkiadásába megjelent az 1540–48 évi erdélyi törvények (Bp., 1900) c. kötete, melyeket később is segédeszkozül használtak a történészek. Cikkei : Erdélyi Prot. Közlöny, Jogtudományi Közlöny, Történelmi Lapok, a kv.-i Egyetemi Actác, és napilapokban pl. (Marosvásárhely, 1911. júl. 1.: A mv.-i ref. koll. felavatása. Üdvözlő beszéd). – F. m.: Tervezet az erdélyi ev. ref. egyházi törvénykezéséről (Kv., 1873); Az erdélyi ev. ref. egyházkerület egyházjoga (Kv., 1876); Emlékirat az erdélyi ref. egyházkerület közjogi állásának és az államhoz való viszonyának, valamint a többi egyházkerületek alkotmányos szervezetétől való külömbségek feltűntetésére (Kv., 1881); Az erdélyi ref. egyházkerület tőrvényei. (Kv., 1884); Régi hangok, új irány (Kv., 1888); A magyar protestáns egyház egyháztörvénykezési szervezete (Debrecen, 1891); Az Unio kérdésében (Kv., ?); A kolozsvári ref. egyház egy évi élete (Kv., 1892); Helyzetváltozások a vallás-szabadság és felekezetnélküliség tekintetéből (Kv., 1894); szerk.: Corpus statutorum Hungariae municipalium – A ma­gyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűj­teménye a XVI-XVIII. századból, I-V. Össze­gyűjt., kiad., jegyz. Óvári Kelemennel (Bp., 1885–1904); Monumenta Hungariae juridico-historica (Bp., 1885); Werbőczy István Hármaskönyve Ford., kiad., jogi műszótárral ellátta Óvári Kelemennel (Bp., 1894, 1897); Az erdélyi Approbata és Compilatae Constitutiones Kiad. jegyz. Óvári Kelemennel (Bp., 1896); Az erdélyi Articuli novellares et provisionales (Bp., 1896); A Magyar Törvénytár ( ford, utalásokkal ellátta, Bp., 1896–97).
Irod.: Benkő Samu; Dömény; Kádár Zsombor: A statutumalkotás erdészeti vonatkozásai = Kádár Zsombor: Székelyföldi erdészeti arcképcsarnok (Bp., 1999); Kiss-Kálmán-Bierbrunner; Marosi-KZST; MÉL; RNL; Rugonfalvi Kiss; Szinnyei; Szinnyei J.; ÚMÉL; Zoványi