KOPP Elemér, §

Kv., 1890. aug. 17., † Mv., 1964. jan. 19 : Kv.-on a Házsongárdi temetőben nyugszik: vegyészmárnök, egyetemi tanár. – Elemi és középiskolát Kv.-on végzett (1908). A bp.-i József Műegyetemen vegyészmérnöki oklevelet (1913) és doktori címet szerzett (1916). Vegyészmérnök a brassói kénsavgyárban, a botfalusi cukorgyárban (1913–19), majd a kv.-i kémiai termékek gyárában dolgozott (1919–23); a kv.-i Gyógynövény Kisérleti Intézet munkatársa Páter Béla prof. mellett (1923–31), utolsó igazgatója (1941–), ugyanakkor az Agronómiai Intézet tanára is volt. A mv.-i OGYI Farmakognóziai Tanszékén egyetemi tanár, katedrafőnök (1949–61), ő létesítette az intézet gyógynövénykertjét. A Gyógyszerészeti Karon elsők között írt jegyzetet a hallgatóknak. A háború utáni első doktorándus irányító farmakognózia tárgykörben, hat gyógyszerész részesült doktori fokozatban (1953–64). Úttörőmunkát végzett a gyógynövények vizsgálatában, figyelme kiterjedt a termesztés és begyűjtés, az értékesítés gyakorlati vonatkozásaira, foglalkozott a gyógynövények alaktani sajátosságaival, előfordulásával Románia flórájában, hatóanyagaik mennyiségével, vizsgálta a kömény, angyalgyökér, muskotályzsálya, koriander, rózsa, borsmenta illóolaját (1927–38). Eredeti tudományos munkássága az illóolajok nyerésére és felhasználására vonatkozott. Kutatásainak eredményei az országban és külföldön is elfogadottak: javasolta az illóolajok hazai előállítását az import helyett. Az első szakember volt, aki az ópium alkaloidák mákból való kivonását végezte (1929), új módszereket dolgozott ki a morfium orvosi felhasználására Mv.-en jelentősek az alkaloidákra vonatkozó kutatásai, nefelometriás módszerrel követte az alkaloidok megjelenését a mák fejlődése során s nemesítéssel új mákfajtát allított elő melynek érett tokjaiban a morfintartalom elérte az 1 % ot (1953–55); utolsó éveiben a levendula-nemzedék rendeszertani és növénykémiai vonatkozásaival, a rózsamuskátli illóolaj-tartalmával foglalkozott munkatársaival együtt. Nagy visszhangot keltettek belföldön és külföldön cikkei és tanulmányai. Számos hazai és külföldi szaklap munkatársa volt több mint 40 éven keresztül publikált magyarul, románul, németül: Heil und Gewürzpflanzen, Orvosi Szemle, Farmacia, a berlini Pharmazie-ban. Tanulmányai, cikkei visszhangot keltettek. Kitüntetései : Munkaérdemrend III. fokozata (1955), Kabay-emlékérem és diszoklevél (Magyaro. -on., 1957), 70. születésnapján az Egészségügyi Munka kitüntetettje, Érdemes egyetemi tanár c. (1962). – F. m.: Magyarországi melaszok nitrogéntartalmú vegyületei (doktori tézis; Brassó, 1916); Gyűjtsünk gyógynövényeket (Kv., 1942); Farmakognózia 1. köt.: Általános rész. (Mv., 1953); társsz.: Farmakognózia. Részletes rész 1–2. köt. (Mv., 1953; Rácz-kottila Erzsébet, Csedő Károly-lyal; 2. átdolgozott és bővített kiad., 1. köt. 1956; 2. köt. 1957); Farmacopeea română (Buc., 1956, 1965, 1967); Istoria şi activitatea ştiinţifico-practică a Institutului Experimental de Cercetare a Plantelor Medicinale din Cluj (Mv., kézirat).
Irod.: EMP; Facultatea de Farmacie; Gaál; Genersich; Házsongárd; Istoria Ştiinţelor Farmaceutice în România / Coordonatori Spielmann Iosif, Baicu Graziella (Buc., 1994); Barabás-Péter M.–Péter H. M.; Nagy L; Péter H. M.; Péter H. M. 2013; Rácz Gabriel: Dr. K. E., 1890–1964 (Rev. Medicală, 1964, 1. sz.); RMIL; Szöllősi 2009; Todea–Fülöp–Avram; Tőkés