KÓSA István

Szilágypér, 1918. okt. 6., † ?: tanító. – Származásilag középajtai családból való. Apja pályáját folytatta, anyja korán meghalt így Székelykeresztúron tanult a tanítóképzőben. Képesító után nem kapott állást inas volt a székelykeresztúri villanytelepen, mellette kitanulta a víz- és gázszerelést is. Bevonult katonának (1938), Kisinyovból került haza (1940). Tanítói állást kapott Magyarhidegkúton, Rugonfalván, ahol kántortanító volt. Részt vett a II. vh.-ban mint ütegparancsnok, majd osztályfelderító tiszt, a német vaskereszt kitüntetettje. Négy év hadifogság után került haza Rugonfalvára feleségéhez és gyermekeihez. Ezután Székelyudvarhelyen oroszt tanított majd kinevezték a kultúrotthonok megyei igazgatójává, két év múlva Buk. ben a művelődási minisztériumban dolgozott (–1951) Mikor kiderült hogy nem párttag Oklándra került tanítani és a kultúrigazgatóságot is végezte., majd Zetelakán iskolaigazgató lett. Itt megkapta a Munkaérdemrend III. fokozatát (1957). Csiksomlyón a gyermekotthon igazgatója, majd Szovátára került (1960). A faipari ismeretei révén az iskolai múhelyek szakoktatója lett a faipari liceumban. Diákjaival mindenféle expediciókon vett részt, a telepen a Bernády villa mellettei parkot a diákjaival hozta létre. Rendszeresen mutatott be színdarabokat tanítványaival ás a kollegákkal.
Irod.: Bölöni Domokos: Kósa István mozgalmas élete (Nú 2000. aug. 30., szept 1)