KOVÁCS Gyula, Julius, kézdiszentléleki

Buda, 1815. szept. 15., † Bp., 1873. jún. 22.: paleobotanikus, múzeumőr, a MTA lev. tagja. – Gyermekéveit Mv.-en töltötte, ahol apja K. András orvos volt, itt végezte a gimnáziumot (1830); Bp.-en beiratkozott a bölcsészetre de mivel nagybátyja K. Tamás a Hazai és Külföldi Tudósítások szerkesztője meghalt, visszatért Mv. -re (1831), itt iskolai tanulmányai mellett füvészettel és a rovarok tanulmányozásával foglalkozott: összeállította, kéziratban maradt munkáját Marosvásárhely virányát, egyszersmint megvetette nagy növénygyújteményének alapját; filozófiai és jogi tanulmányait Kv.-on végezte be (1833–34); apja halála után (1835) visszajött Mv. -re ahol füvészettel, kertészkedéssel és gazdálkodással foglalkozott, száraz növényeit megismertette Európa füvészeivel; Bécsben beiratkozott az orvosira (1841–) négy évet elvégzett de anyja halála miatt abba hagyta tanulmányait, ezután kizárólag a természettudományoknak élt ; Bécsben élt (1844–50), ahol a császári füvészeti múzeumban, a füvészkertben és a könyvtárakban buvárkodott, növénygyűjteményét gyarapította; munkája megírásához anyagot gyűjtött Magyaro, Erdély, Horváto., Szalavonia vidékein, kiterjesztve tanulmányait a föld- és állattanra is; az itt szerzett ismereteit közölte és gyarapította a Freunde der Naturwissenschaften c. gyűjteményben, valamint a M. Orvosok és Természetvizsgálók nagygyűlésein; a M. Nemzeti Múzeum őrévé nevezték ki (1850), ugyanakkor a földtani társulat titkára lett. Tudományos kutató munkája során beutazta az egész országot, ahonnan föld- ásvány- növény- és ősállattani gyűjteményekkel gazdagította a múzeumot; a MTA levelező tagja lett (1858); a pesti egyetemen az állattan helyettes tanára lett (1860–), majd a botanika rendes tanára (1863–); súlyos betegen élte élete utolső tíz évét, növény és rovargyűjteményének tisztogatásával és rendezésével töltötte. Cikkei : Mittheilungen der Freunde der Naturwissenschaften, Zeitschrift für Natur und Heilkunden, Gazdasági Lapok, Jahrbücher der k. k. Geol Reichsanstalt in Wien, Magyarország és Erdély képekben, Pesti Napló, Budapesti Hírlap, Orvosi Hetilap, Bányászati és Kohászati Lapok, Wochenblatt für Land und Forstwirthe, a M. Akadémiai Értesítő, Medizinische Topographie der Stadt Pest-ben A Szent István Társulat által megindított Egyetemes Magyar Enciklopédiának állandó munkatársa volt, amelyben 400 nál több szócikke van a növény és állattan területéről. – F. m.: Az ausztriai birodalom különösen Magyarország és Erdély ritkább szárított növényei (Viennae, 1841–1850); A magyarhoni földtani társulat alapszabályai (Pest, 1851); Jegyzéke az 1851. nov. 1. megnyitott országos terménykiállításra beküldött tárgyaknak a beküldők neveivel (Pest, 1851); Első jelentés a földtani társulatról (Pest, 1852); Jegyzéke az 1853. okt. 23. megnyitott országos terménykiállításra beküldött tárgyaknak a beküldők neveivel (Pest, 1853; németül is); 1853-ik évi országos terménytárlatra beküldött almák és körték jegyzéke (Pest, 1853); Erdőbényei ásatag virány és tályai ásatag virány (Pest, 1856. németül is); Tállyai ásatag virány (Pest, 1856. németül is) ; Magyarország flórája (Kézirat).
Irod.: Gombócz Endre : A magyar botanika története (Bp., 1936); MMA; Rugonfalvi Kiss; Szabó–Szögi; Szinnyei