KOVACSÓCZY Farkas, körtvélyfái, Kovácsóczi Farkas

Szlavóniai részek, 1540. k., † Szamosújvár, 1594. szept. 11.: fejedelmi tanácsos, Erdély kancellárja. – Apja K. János Erdély kancellárja (1578–94). Felesége: 1. Harinnai Farkas Katalin volt, kitől három gyermeke született; 2. Kendy Krisztina (1593–) Kendy Sándor leánya és akkor még Báthori Zsigmondtól kapta Görgényt. Művészeteket, filozófiát, csillagászatot, orvosi tanokat, történelmet, természettudományokat, jogi és vallási ismereteket Franciao.-ban és Paduában- ott Báthori Istvánnal volt, (12–15 évig), amig diplomát kapott a szabad művészetek és az orvostudományok doktora lett (1575. máj. 28.), fejedelmi udvarokat látogatott meg. Orvosi gyakorlatot nem folytatott soha. Beszélt és írt latin, olasz és német nyelven. Elhagyta Itáliát (1576). Báthori István amikor fejedelem lett, maga mellé vette és magával vitte Lengyelországba is, hol mint az erdélyi államügyek titkára szerepelt (1576–78); Báthory Kristóf alatt erdélyi kancellár lett (1578) és közvetítő volt a fejedelmi kormány és Báthory István között. Mihályfy Tamás magvaszakadtával a kincstári birtokká vált Somosdot, Csókát, Vaját, Ákosfalvát, Szentgericét, Sásvárit, Koronkát, Jeddet, Vácmánt, Székelytompát, Lőrincfalván és Ilencfalván részbirtokokat a fejedelem K. F. -nak és öccsének, Jánosnak adományozta. Kancellárának és mindkét ágú örökösseinek és utódainak adományozta a Görgényhez csatolt hét falu közül Remetét, Hodost, Jobbágytelkét és Ehedet is (1580. ápr. 24.). Báthory Kristóf halála (1581. máj. 27.) után Zsigmond fejedelem kiskorúsága alatt egyik gyámja, előbb a 12-es tanács, majd a triumviratus tagja volt (1583) s a kancellári tisztet mindvégig megtartotta. Mint az erdélyi fejedelem követe jelen volt Varsóban a lengyel király-választó gyűlésen (1578). Kovacsóczi Jánossal együtt Báthory Zsigmondtól kapta Küküllő megyében Kis-Denk, Szénaverős, Balavására, Domáld, Ádámos és a dombói, Maros megyében Hodos, Jobbágytelke, Hited, Deményháza, Temete; Fejér megyében a lapádi jószágokat (1592-ben). A tulajdonában volt Nyárádremete, a Koronka falu és birtok, ami előzőleg a Mihályfy Tamásé volt. Báthory Zsigmondtól megkapta Görgény várát és a görgényi uradalmat (1580), amit a fejedelemnek 36 ezer arany ft.-ban zálogosított el, a várat ágyúival és lövő szerekkel együtt kapta, sőt szükség esetén gyalog puskásokat is kapott (1593. febr. 20.). A törököktől való elszakadást ellenezve, Báthory Boldizsárhoz csatlakozott (1594), kinek szomorú sorsában osztozott; elfogták (1594. aug. 28.) és Báthory Zsigmond kivégeztette, a szamosujvári börtönben megfojtották (1594. szept. 11.). Levelein, Báthory István dicsőitő orációin kivül legjelentősebb műve egy párbeszédes latin nyelvű államelméleti értekezés (De administrationa..), amely a műfaj első képviselője Mo. -on. – F. m.: De Laudibus. Stephani Batorei do Somlio(Velence, 1571); De administratione Transylvaniae dialogus. Adiect est ad maximum et victorem Poloniae regem gratvlatio. (Claudiopoli, 1584). (Elöl áll Marcellus Squarcialupus ajánló levele Berzeviczy Mártonhoz mint pártfogójához és Kovachóczi Farkas levele Gyulai Pálhoz; Covacocii ad Julanum epistola cum Dialogum legendum mitteret. Egyetlen példánya a Teleki-könyvtárban található (Mv.); Ad Ordines Equvitum In Electione Novi Regis, In Conventv Varsavien. Habita Oratio, Anno 1587. Mense Aug: Die 14. (Krakkó, 1587); antológ.: Báthori István dicsérete = Erdély öröksége, 2.; Kéziratban: K. utasítása Egri György görgényi tiszttartója számára. (Gyula-Fejérvár, 1592. november 1); Kézirati latin szónoklata a lengyel királyválasztó gyűlésen 1587. augusztus 4-én; levelei: Nagy-Szeben város tanácsához, Gyula-Fejérvár, 1580. decz. 20.; lakodalmára meghivó (melyet 1581. jan. 31. tartott Harinnai Farkas Katával); Zamoiskihoz, (Prásmár, 1586. decz. 24); Dudithhoz írt levelei; Forgách Simonhoz, (Gyula-Fejérvár, 1589. márcz. 4., 1591. júl. 20., Torda, 1594. május 20., Gy. -Fejérvár, május 24., 27); Szokolovszky Szaniszlóhoz (Gyula-Fejérvár, 1589. aug. 18); Gálfihoz, kelet n. és végrendeletei 1590. aug. 3. s. okt. 13.
Irod.: Bod P.: M. Athenas; Cat. Bibl. T. -B.; Erdély öröksége (Bp., 1941–42); Fülöp–Ferencz; Gulyás; Horányi; Jakab; Kelemen Lajos 2009, Kénosi-Uzoni; Lupescu Makó Mária: Myndenemet hagyom…hog tanytassag es az Eskolat el ne hagyassak vele. Az utódok taníttatásáról a kora újkori erdélyi végrendeletek tükrében = Tonk S. 2020; MAMŰL; MKL, Nagy Iván; Offner Robert; Pálmay; Pataki; RMK; Sebestyén Mihály: A kancellár K. F. (Nú., 1990. máj. 18.; 1990. jún. 1.); Sepsiszéki; Somosd; Szádeczky Kardos Lajos: K. F. (Bp., 1891); Szádeczky Kardos Lajos: A székely nemzet története és alkotmánya (Bp., 1927); SzOkl, 4; Székelycsóka; Szentgerice; Szinnyei; Tonk S. 2020; Tóth István: A gyulafehérvári humanista költészet antológiája (Bp., 2001); ÚIL; Veress