KOVÁSZNAI Kelemen

Kovászna, 1695., † Székelykakasd, 1762 v. 1763.: ref. lelkész. – Tót Miklós jobbágy fia. Gyermekei: Mária (korán meghalt), János, József, Sándor (1730. febr. 12.), Mária, Klára, Sámuel. Életéről fia, Sándor írt Az ész igaz útján c. visszaemlékezésében. Apja jobbágy volt, őt a lelkészi pálya emelte ki a jobbágyságból. Iskoláit Kovásznán és Nagyenyeden végezte (1715–). Nagyon mostoha körülmények között élt (a fűtetlen konviktusban lefagytak a lábújjai). Átiratkozott a mv.-i Ref. Koll. -ba, majd Mezőbándon lett kántortanító, azután Kibéden lelkipásztor és nótárius (1717–22). Mv.-en a Generális Zsinat szentelte pappá (1722. jún. 14.). Kelementelkén szolgált (1722–27), majd Fintaháza hívta meg lelkésznek (1727–32), szép prédikációi miatt Somosdra hívták meg (1732–49). Nagytudású lp. volt, iskolát alapított saját otthonában, még a távolabbi falvakból is hoztak gyermekeket Somosdra tanítattni. Szolgálata idejében új isk. -t építtetett (1737). Tizennyolc évi szolgálat után, ismeretlen okból, az egyházmegye áthelyezte a sokkal kisebb gyülekezetű Kakasdra (1749–56).
Irod.: Imreh Barna; Kovásznai; Somosd; Székelykakasd