Székelyudvarhely, 1732., † 1795. jún. 5.: tanár, igazgató. – Mv.-en tanult, itt ismerte meg Teleki Sándor gr.-ot , aki fia Sámuel mellé nevelőnek választotta, és vele ment külföldi akadémiákra is (1761). Hazatérve előbb tanár Udvarhelyen, Nagyenyed(1767–1797) a bölcseletet és a matematikát tanította. Együttműködött Kovásznai Sándorral a Litteraria Commissioban a tanterv reform kidolgozásában nagy érdemeitak az iskolaszervezésben és különösen az iskola vagyonának védelmében. Vagyonának felét az iskolára hagyta jutalomkönyvek vásárlására és segélyekre. – F. m.: Halotti oratio. mellyben Bethlen Imre ur ő nagyságának. erdélyi guberniumban egyik belső tanácsos hívének. utolsó tisztességet tett (Szeben, 1767); Halotti oratio mellyben néhai mélt. Hidvégi Nemes Ádám úr őexcellenciájának. utolsó tisztességet tett. ( Kv., 1766); Oratio funebris qua exc. ac. ill. dno Franciscio libero baroni Wesselényi de Hadad. suprema in tempo Hadadensi solvit. (Kv., 1771); Elementa philosophiae naturalis a J. G. Krügero delinenta (Claudiopoli, 1774); Emlékezet köve, melyre egy győzedelmes vitéznek néhai mélt. báró vargyasi Dániel István urfi ő. emlékezetének oszlopául felemelte. (Kv., 1775); Iustinus, Phedrus kiadásai iskolai kézikönyvül; Egyházi beszédek.
Irod.: Kiss-Kálmán-Bierbrunner; Kovásznai; Rácz 2009; Szinnyei; Teleki Sámuel peregrinációs naplója
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE