LÁZÁR Albert, szárhegyi gr.

Bécs, 1813. febr. 7., † Mv.,1884. okt. 27., tem. Meggyesfalva, okt. 29. családi sírbolt: cs. katona, 1849.-es honvédőrnagy. – Gr. L. József (1782- Mv., 1865. márc 15.) cs. k. kamarás, lovas százados, és pécsújfalusi Péchy Eszter fia. Felesége lemhényi Illyés Julianna (1812–1902. márc. 13).Testvére: gr. L. Dénes, Mór, Eszter. Leányuk: Lukrécia. Előbb Mv-en, aztán Bécsben, végül Kv.-on a kir. líc.-ban tanult. A katonai pályára lépett, előbb egy ideig az akkor Erdélyben tanyázó és Alberti nevet viselő chevauxlegers ezrednél katonáskodott, azután mint hadnagy a 2. sz. Schwarzenberg dzsidás ezredbe lépett, de csak kevés ideig szolgált s elhagyva az ezredet visszament Erdélybe. Egy ideig Szászerkeden lakott, azután Oláhsolymoson, a hol magának lakást épített és gazdasággal foglalkozott. Bem táborában harcolt (1849). Bem vezér kiséretét Gálfalvánál megtámadta egy savoyen dragonyos főhadnagy, akit megsebesített és foglyul ejtett (1849. jan. 17.). Mészáros Lázár őrnagynak nevezte ki (1849. márc. 2.) és Medgyesen térparancsnok volt. A szabadságharc után, hol Mv.-t, hol Medgyesen lakott és kisebb nyereségi vállalatokkal foglalkozott. Az egyetlen volt a szárhegyi Lázárok közül, aki protestánssá lett. Petőfi haláláról mint szemtanú írt a Reformba (1874. 219. sz.) és a Vasárnapi Ujságba (1884. 46. sz.).
Irod.: 1848–1849 Transilvania; Gudenus; Gyászjelentő; Szinnyei; Szinnyei J.