LÁZÁR István, szárhegyi gr.

Bencenc, 1864. jan. 15., † Kv., 1920 szept. 3.: főispán. – L. Kálmán (1827–1874) bölcsészdoktor és sárdi Simén Amália (1835-Mv., 1907. márc. 28) legkisebb fia. Felesége tarcsfalvi Pálffy Jozefa (1873- Kv., 1922. jún 30.). Lányai: Mária (Mici) Sztojanovocs Viktorné (1894–1985), Ilona (Lili) Kamerrer Gusztávné (1903–2000) – velük a szárhegyi gr. L. család leányágon is kihalt. – Apja halála után Lázár Imre mezősarkadi nagybirtokosnál nevelekdett. Középiskolai tanulmányait a gyulafehérvári R. K. Gimn.-ban, a jogakadémiát Nagyszebenben végezte. Kolozs vm. szolgálatában közigazgatási gyakornok (1886–87), főispáni titkár (1887), fogalmazó (1889–92), Besztercenaszód vm. alispánja (1893–), Kolozs vm. alispánja (1895–), Brassó vm. főispánja (1900. dec.–), MT. vm. és Mv. sz. kir. város főispánja (1904–1906), a “darabont kormány” idején lemondott (1906), Kv.-ra költözött a család, megválsztották ogy.-i képviselőnek a Bánffyhunyad kerületben. Az EKE országos elnöke (1909–20). A Szent István érdemrend tulajdonosa volt.
Irod.: Gudenus; Időtár 2; Időtár 3; Kornis; Levéltári gyászj.; Pálmay