LÁZÁR János, Lazar Joannes, Lázár Ioan, gyulakuti br.

Segesvár, 1703. szept. 6., † Gyulakuta, 1772. nov. 26.: író, költő, főkormányszéki tanácsos, ogy. elnöke, cs. k. fővadászmester, v. t. b. t.. – L. György (†1776) és Bethlen Judith (1683–1709) fia, Ifj. Köleséri Sámuel mostohafia. Felesége: széki gr.Teleki Anna († Szeben, 1758. ápr. 2.) (esküvő 1737). Gyermekeik: Imre (1743–1761), Anna, János (1755–1800). – A nagyenyedi koll.-ban Pápai-Páriz Ferenctől tanult filozófiát (1716). Az erdélyi kormányszék tisztviselője (1719–); az Apafi örökösök ügyében Bécsben tartózkodott (1725–). Már hivatalba volt, amikor külföldre ment, a marburgi egyetemen tanult (1728–1731), Christian Wolff kedvelt tanítványa volt, az ott megismert tudósokkal hazatérése után is levelezett. Hazatérte után folytatta hivatalos működését, mely lassanként főkormányszéki elnökségre emelte, közben báróságot (1729. dec. 29), majd grófságot (1750 okt. 26) nyert a maga és gyermekei számára. Az erdélyi kir. tábla ülnöke (1736–). Megvádolták, hogy kapcsolatot tartott fenn Rákóczi Józseffel, II. Rákóczi Ferenc fiával ezért összeesküvés vádjával a király parancsára elfogták, Szebenbe (1738. márc.–), majd Brassóba vitték de ártatlannak bizonyult, ezért (1738. dec. 23) szabadon engedték, s ismét a mv.-i kir. tábla ülnöke lett. Az erdélyi rendek követeként Bécsben járt (1742). Belső-Szolnok vm. főispánja (1742–46); a kir. tábla elnöke (1746–), az erdélyi ogy. követeként a fizetendő adók tárgyában követségben járt Bécsben (1749), az ogy. elnöke (1749–). Az Erdélyi Mezőgazdasági Egyesület elnökévé választották (1769. máj. 1.–1770. dec. 3.). A szamosujvári örményektől az ezen uradalomhoz tartozó kerlési és kentelki birtokokra biztosítást nyert (1750–), hogy 90 évig nem háborgatják. Az erdélyi rendek később főkormányzónak is jelölték, de a királynő mást nevezett ki. A székelyek megmozdulása idején (1763–64) Bucow “tőrbe csalta” s elvállalta a székely határőrség megalakításának adminisztrálását, s így része volt a madéfalvi vérengzésben. A lázadók leszerelésére kiküldött bizottság elnöke. A bizottság a székelyeket, kiváltságaik megsértésével, határőrszolgálatra akarta kötelezni, aminek az lett a következménye, hogy a császári katonaság megtámadta a székelyeket, a vérengzés közismerten az ún. mádéfalvi veszedelem. Főkormányszéki tanácsos nyugdíjazásáig (1768–1771). Az erdélyi ref. egyházker. főgondnoka (1748-tól). A mv.-i ref. koll. főgondnoka (1735–64) és lelkes támogatója anyagilag is. Hathatós segítségével és anyagi támogatásával épült a koll. nyugatra néző, 9 szobából álló épületrésze (1767). Mint a gyulakuti gyülekezet patrónusa támogatta az egyházat, bővítette és átépítette a templomot (1756), új harangot adományozott (1768), megújíttatta a tornyot. Felesége még ma is meglevő, értékes fehér úrasztali terítőt adományozott. Birtokainak nagyobb része a város határával szomszédos Bárdoson volt. Meghívta a város képviselőit a kir. táblára, hogy Remeteszeg és Mv. határvégére a Maroson közös költségen és közös vámszedés joga mellett egy hídépítés lehetőségét megbeszélje. Kiterjedt levelezést folytatott az erdélyi tudósokkal és a ref. püspökökkel. Kora nagy tudós férfiúja, Erdély oraculuma volt, akit dáciai Janusnak s m. Apollónak, Erdélyi Janus Pannoniusnak, kora Vergiliusának neveztek. Beszélte a m., a német, szláv, francia, olasz, angol, török, görög, zsidó és perzsa nyelveket. Ifjúkorában sokat utazgatott. Varsóban és Berlinben követséget viselt. Hosszabb ideig Konstantinápolyban is tartózkodott, ahol a törökök hadi dolgairól szóló könyvet törökből franciára fordította és kiadta (Bécsben, 1766-ban), valamint Háfisz perzsa költő ódáit latinra ültette át. Mv.-re vonatkozó munkája: Oratio inauguralis de intellectus et vollunlatis emendatione. Egy latin kézírati műve: Epistola de officiis quae gessit. Magán- és hivatalos levelei, kérelmei és beszédeinek fogalmazványai, üdvözlő versei, fogságára és a madéfalvi eseményekre vonatkozó iratok, hozzáküldött levelek a mv.-i Ref. Koll. Könyvtára oklevéltárában vannak. Latin halotti verseket és lakodalmi énekeket írt. Versben örökítette meg Mária Terézia koronázását, az 1741. évi nemesi felkelést és II. József születését.. M. nyelvű versei moralizáló elmélkedések; írt imádságokat és epikus költeményt is Írt németül, franciául, olaszul, spanyolul és románul is. Francia nyelvű útirajzot adott ki, franciából földrajzkönyvet és templomi énekeket, Christian Wolff és Voltaire műveiből ford. Az egyik legelső m. Voltaire-fordító, de latin nyelvű Voltaire-fordításai kéziratban maradtak. A Tractatus de tolerantia, editus a Voltaire, e gallico in latinum translatus és Politica Christiani Wolfii c. kéziratban maradt műveit a gyulafehérvári Batthyány-könyvtár őrzi, másokat a Teleki Téka (pl. Epistola de officiis quae gessit). Dacára sokoldalú kiválóságának, sírjában mégis nemzetének átka súlytja, hiszen mint az osztrák császári ház buzgó híve, részese volt a „madéfalvi veszedelemnek”, ő tartotta az ún. fegyverbe csalogató beszédet (1763 nov.14). Nemzete ellen elkövetett bűne miatt, halálakor, nem kapott helyet a templomban, a falu feletti kriptába temették el, de ma a kriptának nyoma sincs. Halálára a mv.-i kollégium diákjai gyászverseket szereztek, Kovásznai Sándor halotti költeményt írt. – F. m.: Lessus funeralis in tristi obitu illustr. dni Samuelis Köleséri de Keres-Eer, anno 1732. die 24. Decembris denati, et ejusdem mensis die penultima in templo Cibiniensium tumulati. (Hely n.); Oratio inauguralis de intellectus et volluntatis emendatione. Quam, dum celeberrimum dominum Samuelem R. Szombati, in rectorem et professorem illustris collegii S. P. Marus-Vásárhelyensis introduceret, publice proposuit… collegii curator suppremus in auditorio die 28. Apr. a. 1735. (Claudiopoli, 1735); Difformitas mulierum, carmine epithalamico in nuptiis dni Francisci T. Tsepregi, ad lyram amicam modulata. (Claudiopoli, 1737); Descriptio et explicatio imaginum inscultarum numismati. Névtelenül (Bécs, 1742); Versus mnemonici summaria et numeros tituloram operis decreti Tripartiti juris… (Nagyszeben, 1744); Dona et bona corporis, animae, et fortunae. Nuper in illustr. dum viveret S. R. I. comite Michaele Teleki de Szék, regii in Transilvania gubernii consiliario, et exactoratus in Transilvania provincialis praeside conspicua; nunc occidua: et carmine amico defleta… (Hely nélkül, 1745); Okos teremtett állat : imádságok (Kv., 1745); Carmen epithalamicum Gabrielis comitis de Bethlen et Josephae com. e. Khevenhüller honoribus dicatam.(Kv., 1756); Saltus naturae in praematura morteillustrissimi adolescentis Emerici comitis Lázár filii Joannis c. Lazar … e conjuge dum viveret sua Catharina S. R. I. comite Teleki de Szék … anno 1761. denati, adumbratus et carmine lugubri defletus a patre. (Vindobonae, 1762); Musae Transilvanico-Siculae ad fontem acidum Lövetensem ludentes (Szeben, 1762); Opera poetica varii argumenti (Kv., 1765); Florinda… (Szeben, 1766 ; Pest, 1791); Külömb-külömbféle világi dolgokat és erkölcsökre szabogató m. versek. (Kibocsátotta Petki Nagy Sámuel ; sajtó alá rendezte Zilahi Sámuel, h. n., 1795); Voyages Historiques (Brüsszel, 1804); ford.:. Lenglet du Fresnoy: Röviden egybefoglalt gyermekek geographiája (Szeben, 1750); Innepnapokra való isteni dicséretek. Ford. franciából (Kv., 1760).
Irod.: Árva Bethlen K.; Bicsok-Orbán, Bozac-Pavel; Gulyás; György: A ferencrendiek; Gyulakuta és egyháza; Halotti beszédek; Horányi; Időtár 1; Kocziány László: Kommentárok L. J. kiadatlan verseihez =Kovásznai Sándor: Az ész igaz útján. (Buk., 1970); Koncz; Gróf L. J. rövid életrajza = Kovásznai; Krón. Füz. (1940. 4/10); Lázár Miklós: A gróf L. család (Kv., 1858); Léstyán – templomok 1.; A magyar próza könyve (Bp., 1942); MAMŰL; Maros – műemlékek; MÉL; MNL; Művtört. T. 1979; Nagy Iván; Pallas Lexikon; Pintér; Remeteszeg; RMK III/18.sz.; RNL; Róth: Született nyelvünkön; Róth András Lajos: Patrónusok szerepe a magyar nyelvet védelmező könyvkiadásban= Könyves műveltség; Sebestyén Gyula: A m. honfoglalás mondái (Bp., 1904–05); Sebestyén Mihály: Egy kolligátum belvilága (V. Z., 1987. máj. 24.); Szabó–Szögi, Szádeczky Kardos Lajos : A székely határőrség szervezése 1762–64-ben (Bp., 1908); Szinnyei; Toldy; Tolnai Gábor: Gróf L.. J., a Voltaire-fordító (Kv., 1942), Tóth István: A gyulafehérvári humanista költészet antológiája (Bp., 2001); ÚIL; ÚMÉL; ÚMIL, Veress; Zoványi