LÁZÁR József, gyergyószárhegyi és gyalakuti gr.

Szászerked, 1782. márc. 19., † Mv., 1865. márc. 13. Temetve Meggyesfalva, családi sírbolt: katonatiszt, a nemzetőrség parancsnoka, költő, földbirtokos. – L. József († 1819. okt. 16.) és Bornemissza Rozália († Szászerked, 1783. szept. 14.) fia. Felesége: pécsújfalusi Pécsy Eszter (*1812–). Gyermekeik: Dénes (1816–1881), felesége gr. Rindsmaul Etelka (1838–88) Adél; Vince, Albert (*1813-?); Mór (*1817-?), felesége Barcsai Polixénia; Eszter Bernáld Dénesné (*1815–). – Medgyesfalván nevelkedett, iskoláit Mv.-en kezdte és Kv.-on folytatta, a bécsi Theresianumban (1798–99), a Bécs-Laimgrube-i hadmérnöki akad.-n tanult (1799–1800). A kir. tábla írnoka (1800–). Katonai pályára lépett: a Ferenc császár nevét viselő vasasezredben (1802–), majd a Nádor-huszároknál, végül a császár-huszárezrednél szolgált. Harcolt a napóleoni háborúkban, az austerlitzi ütközetben gr. W. Kolowrat altábornagy mellett; kapitányi rangban leszerelt (1815). Szárhegyre vonult vissza, ahová apja lényegében száműzte, mert akarata ellenére nősült. Apja halála után medgyesfalvi birtokára költözött. Marosszéken letelepedése után a Kaszinó alapítótagja (1832), és részt vett a politikában: az erdélyi ogy.-en az ellenzéket támogatta habár mint cs. és k. huszárkapitány, az ogy.-en kir. hivatalosként vett részt (1834), de ellenzéki magatartása miatt több ogy.-re már nem hívták meg. Az agyagfalvi székely gyűlésen is felszólalt (1848), majd átvette a mv.-i nemzetőrség fővezérségét (1848. ápr. 9.), amelynek parancsnokságát aggkorára való hivatkozással szeptemberben Gál Sándor századosnak adta át. Kir. hivatalos az erdélyi 1848. évi utolsó rendi ogy.-en (Kv., 1848. máj. 29.). Proklamációt írt Pár szó a székely ügyben c. Két hónap múlva Mv.-en a városi tanács Gedeon osztrák tábornoknak kezesül adta, aki fogolyként Nagyszebenbe vitette (1848. nov. 12), de amikor Bem tábornok bevette Szebent, kiszabadult (1849. márc. 11). Ekkor Mo.-ra menekült, Szatmár vm.-ben tévedésből ismét elfogták (1850), és Nagyváradon, majd Kv.-ott rövid ideig fogságban volt, majd szabadon bocsátották. A színészet lelkes mecénása volt, Kántornét utolsó éveiben támogatta, előbb meggyesfalvi birtokán családja körében helyezte el, majd mikor a forradalom után tönkre ment főtéri házában (Korzóköz) adott neki ingyen szállást haláláig. Életét versben írta meg Mi voltam c. – F. m.: Gyalog és huszár verbung dalok (Mv., 1839); Versezet (Mv., 1842); Katonadal (Mv., 1848); Népdal (Mv., 1848); Bucsúvétele a városi őrsereg parancsnokságától (Mv., 1848); Pár szó a székely ügyben (Mv., 1848); Felszólítása szabad kir. Marosvásárhely vitéz polgáraihoz, szeretett bajnok társaihoz (Mv., 1848).
Irod.: Benkő K.: Mv.; Dragomir, Ion: Studii şi documente (Buc., 1944); Egyed:Á.: Erdély 1848.ogy.; Gudenus; Gyászjelentő; György: A ferencrendiek; Időtár 2; Koncz József; Krón. Füz. (1939. 4/6); Lázár Miklós: A gróf L. család (Kv., 1858); Lázár család