LÉSTYÁN Ferenc, § Lestyán Ferenc

Csíkszentkirály, 1913. febr. 12., † Székelyudvarhely, 2008.júl.14., Csikszentkirályon temették el: r. k. lelkész, protonotárius, pápai prelátus, vikárius, egyházi író, egyháztörténész, teológus. – Csíkszeredában a R. K. Főgimn.–ban tanult, egy rendelet folytán Brassóban egy román gimn.-ban érettségizett (1932), felsőbb tanulmányait Gyulafehérváron a Hittudományi Főiskolában végezte (1937), dr. Vorbuchner Adolf erdélyi püpök szentelte pappá (1937.márc. 13.). R. k. káplán volt Gyergyóremetén (1937–38), Sepsiszentgyörgyön (1938–39), Tordán (1939–42), Kv.-on, plébános Boiczán, Gyulafehérváron rövid ideig püspöki levéltáros (1942–). Közben az Antonescu-diktatúra idején koncepciós perben a hatóságok jogtalanul meggyanusították, a nagyszebeni hadbíróság elé idézték, átszökött É.-Erdélybe, habár halálra ítélték, az itéletet így nem tudták végrehajtani, csak négy év múlva kapott felmentést (1948). Kv.-ra került (1943), majd Gyergyóditróba helyezték helyettes plébánosnak (1944), Csíknagyboldogasszonyon plébános (1945–), Désaknán folytatta tevékenységét, ahol kényszerlakhelye volt (1952. jan. 1.–1953. aug. 6. és 1954. jún. 6.–1955. júl. 31.), egy hétig titkos ordináriusként is helyettesítette a börtönben lévő Márton Áron püspököt, ordinarius substitutus (1952. febr. 4. –). Letartóztatták és elvitték Piteştire, a kommunista koncepciós perben két évre itélték, egy év börtönbűntetés után szabadult (1953–54). Kiszabadulása után Márton Áron püspök Mv.-re rendelte, hogy Ágotha Endrét felváltsa és tőle átvegye a két szerzetesi templomot: a Szent Imre ferences és a Szent Antal minorita templomot, de a rendőrség kiutasította és visszakerült Désaknára (1954. jún. 6.–1955. júl. 31.).Kimutatása alapján a gyulafehérvári egyházmegyében 130 pap került börtönbe vagy kényszermunka-táborba.A börtönben 12-en haltak vértanúhalált. A püspöki intézkedés után visszamehetett Mv.-re, ahol a ferences templom igazgatója. Itt plébános (1956. jan. 1. –68), főesperes nyugalombavonulásáig (1968–92). A securitate megfigyeltette tevékenységét, levelezését (1966, 1968 k.–). Működése idején lebontották a Mv. központjában lévő Szent Imre ferences templomot és kolostort és helyette egy kultúrházból épült templomot kapott az egyház az Ady negyedben, amit Márton Áron szentelt fel (1972). Mv.-en sikerült 6 kápolnát létesíteni: a Kövesdombon (1981), a Cserealján (1984), Meggyesfalván (1990), Remeteszegen (1991), a Hidegvölgyben, a Maroskeresztúron (1987). Később engedélyezték, hogy ezek a kápolnák plébániává szerveződjenek. Megszervezte a vallásoktatást, elkezdte a cigánypasztorációt. Általános helynökké nevezték ki, Gyulafehérváron püspöki, majd érseki vikárius (1992–97), itt sorra jelentette meg egyháztörténeti, teológiai tárgyú tanulmányait. Több mint harminc év gyűjtése, levéltári munkája nyomán közölte két kötetben 1200 erdélyi település, egyházkerületek szerinti, műemlék templomának rövid történetét, leírását, fényképét. A kötet képanyagát kiállításon mutatta be Gödöllőn, Bp.-en, Szegeden, Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen és Székelykeresztúron, majd a Gyulafehérvári Érseki Levéltárnak adományozta. Székelyudvarhelyen élt a Pastor Bonus papi otthonban haláláig (2006- 2008). Első írásait az Aranyosszék közölte (1940). Megírta a püspökség történetét a kommunista rendszer első évei alatt: amit a Régió (1991) és a Románai M. Szó közölt, majd a Pápák és a magyarság sorsdöntő századai (1991) c. tanulmányát. Kitüntetései: archidiaconus ad honorem (1966), pápai prelátus (1970), Mv. díszpolgára (1992), protonotarius apostolicus (1993), a M. Köztársaság Érdemrendjének kiskeresztje (1994), Frankói Vilmos-díj (2002), Juliánus-díj (2006). – F. m.: Katolikus imakönyv (Gyulafehérvár, 1975; 12 kiadást ért meg); Katolikus katekizmus (Gyulafehérvár, 1978, 2. kiad. 1987.); Ne osszátok meg Krisztus köntösét (1993); Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai, Stílusok, zord idők, hitvallások (katolikus, luteránus, református, unitárius) változásaiban.1100 templomképpel. 1–2. köt. (Kv., 1996; 2. bőv. kiad. Gyulafehérvár, 2000; CD-n is); Csíkszentkirály temploma és családjai (Kv., 1997); Az erdélyi római katolikus papság az 1848–1849-es forradalom és szabadságharcban = Maros megyei m. 2..; A hitvallásos iskolák küzdelme a két világháború között 1920–40 (Kv., 2000); Boldog házasság felé: Fiataloknak, szüleiknek és nevelőiknek (Kv., 2002); Boldog házasság: esküvőtől holtomiglan (Kv., 2003); A két világháború közötti hitvallásos iskolák; Erdélyi Szibéria: Az erdélyi katolicizmus győzedelmes küzdelme a hithűségért. 1948–1989 Gyulafehérvár, 2003); Mv. katolikus egyháza a kommunista elnyomás idején, 1948–1990 (Kv., 2007); antológ.: A Gyulafehérvári Római Katolikus Megyéspüspökség = Erdélyi egyházak évszázadai (Buk., 1992); Mv. katolikus múltja = Mv. történetéből (Mv., 1999).
Irod.: Bartos 2012; Bodolai: Lesz-e zárda Mv.-en? (Nú., 1992. jan. 8.); Csintalan László: Elhunyt L. F. (Vásárhelyi Hírlap, 2008. júl. 15.); „Isten ajándéka volt, hogy mindezt meg tudtam élni…”: Kovács Árpád beszélgetése L. F.-cel (Örökségünk, 1. sz., 2008); Ferenczi Sándor: 2009; Imreh Ernő: „A plébános beszél…”: Találkozásaim L. F.-cel (Erdélyi Figyelő, 2. sz., 1993); Lukács János: Könyvekkel szolgálok tovább: interjú L. F.-cel (Krónika: Szempont, 8.sz., 2007. febr. 23–25); Maros-küküllői főesp.; Maros megyei tört.; MKL; Molnár; Mv.-Balás; Pék.Antal 2003; RMIL; RMKK; Todea 2013