LIGETI György, §

Dicsőszentmárton, 1923. máj. 28.,† Bécs, 2006. jún. 12.: zeneszerző, zenetudós, tanár. – Szülei: Auer (Ligeti) Sándor bankigazgató és Somogyi Ilona szemész orvos. Hét éves koráig Dicsőszentmártonban laktak, a nagynéni zongoráján kalimpált, zenei érdeklődését a gramafon, a rádió hangja, a városból beszivárgó cigányzene keltette fel. Kv.-on hétéves korában látott operaelőadást, operetteket, majd „siralmas” koncerteket. Itt kezdett zongorázni tanulni 14 éves korától, itt írta tízévesen első „művét”, ami egyszólamú dallam volt és első gimnazista korában jegyezte le, majd zongoradarabokat írt. Első, a-moll szimfóniáját 16 évesen írta meg. Beiratkozott a Kv.-i Konzervatóriumba (1941–43), ahol orgonát, csellót és ütőhangszereket tanult, majd a bp.-i Zeneművészeti Főiskolában folytatta tanulmányait, Bárdos Lajos, Farkas Ferenc és Veress Sándor tanítványa (1945–49). Erdélyben kutatott (–1950). A Bp.-i Zeneművészeti Főiskola klasszikus harmóniatan- és ellenpontok tanára (1950–56); elhagyta Magyaro.-ot, az emigrációt választotta (1956 végén). Elôbb Bécsben, majd Berlinben élt. Dolgozott a kölni rádió fômunkatársaként (1957–59), itt ismerkedett meg Karlheinz Stockhausennel, később zenekari és vokális műveire nagy hatással voltak a stúdióban szerzett tapasztalatok. Zeneszerzői tevékenységére hatással volt Debussy, Bartók, Sztravinszkij és Stockhausen zenéje, valamint Európán kívüli zenei kultúrák is. Vendégprofesszor Darmstadtban a Ferienkursen für Neue Musik docense (1959, 1960, 1961); Stockholmban a Kir. Konzervatórium meghívott professzora (1961–69); Madridban a nyári tanfolyamok vezetője (1961), Belthovenben (1962, 1963), Essenben (1963, 1964), Finno.-ban Jyvaskylaban professzor (1964–65), majd Berlinben szabadfoglalkozású zeneszerző (1969–73, amelyből DAAD ösztöndíjjal 1969/ 1970); rezidens zeneszerző Kaliforniában a Stanford Egyetemen és az AEÁ-ban (1972); prof. Hamburgban a Staatliche Hochschule für Musik zeneszerzés katedráján (1973–79). Előadásokat, tudományos értekezéseket, konferenciákat, rádió és televizió előadásokat tartott Ausztria, No., Spanyolo., AEÁ, Franciao., Hollandia, Svédo., Mo., Svájc és más országok pódiumain. Tanulmányai és cikkei jelentek meg: Melos; Forum; Neue Musik Zeitung; Neues Forum; Wort und Wahrheit; Darmstadter Beitrage zur Neuen Musik; Österreichische Musikzeitung, a Zenei Szemlében és más sajtótermékekben. Az európai avantgard zene egyik legtekintélyesebb képviselője, leghíresebb műve a Párizsban bemutatott La Grand Macabre c. opera (1978). Tagja: a Kir. Zeneakad.-nak Stockholmban (1964–); t.b.tagja a Musikverein für die Steiermark-nak Grazban (1969), a Szabad Művészeti Akad.-nak Hamburgban (1971–); a Művészeti Akad.-nak Berlinben (1972–); A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akad.-nak tagja (1993). Serge Koussevitzky zeneszerzés prémium tulajdonosa (1965); Pierre Boulez és Leonard Bernstein után harmadikként ô kapta meg a legmagasabb japán kulturális kitüntetést, a Császári- díjat (2000), a finn Wihuri Alapítvány Sibelius- díjat adományozott neki. Művészeti (zenei) Wolf-díjas (1995–96); UNESCO díjas (1996). a Román Akad. (1997. márc. 28.) és a Francia Művészeti Akad. külföldi tagjai sorába választotta (1998), már korábban a Berlini Művészeti Akad. valamint az Amerikai Művészeti és Irodalmi Intézet és Akad. tagja volt. Adorno-díjat kapott (2003), Beethoven- és Bach-díjas, Kossuth-díjas (2003), Polar-díjat kapott (2004. máj. 24.). Ligeti 2003 elnevezéssel fesztivált rendezett a nürnbergi operaház 80. születésnapja alkalmából. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem új bp.-i központja a nevét viseli (2000). – F. m.: Duo (1946); Székely tánc (1947); Ballada- m. népzenére- (1947); Capriccio (1947); Invencio (1948); 8 kis induló (1948); Mifiso la sodo (1948), Tánc (1948); Régi magyar társas táncok (1949); Ballada és tánc román népdalok alapján (1949); Fesztivál – trombitajel (1949); Tavaszi virág – barokk dráma – kísérő zene zongorára és énekhangra (1949); Ífjúsági Kantata (1949); Kinai mesék és Kormóczi Zoltán bábjátékainak kísérőzenéje; Ballada: Tánc- román népzene nyomán (1950); Két rézvonós kvartett (1950); Ritmusgyakorlatok – négykezes zongorára (1950); Sonatina 1950); Három tánc – m. népdalfeldolgozás (1951); Grande Symphonie Militaire (1951); Musica ricercata – 11 mű zongorára – (nr. 11 Omagio a G. Frecóbaldi – orgona-; 6 Bagatelle – fúvósoknak) (1953); Szonáta- Dialogo e Capriccio, cselló (1953); Metamorfoze nocturne – Vonós kvartett nr. 1. (1954); Chromatische Fantesie (1956); Viziók (1956); Artikuláció (1958); Apparitions: zenekari mű (1958–59, 1960. sugározta a kölni rádió); Concert românesc (1959); Poeme symphonique für 100 Metronome (1960); Jelentések (zenekari mű; 1960); Atmosphéres (zenekari mű; 1961); Zukunft der Musik („Zenei provokáció” egy előadóra és hallgatóságra, 1961); Trois bagatelles („Zenei szertartás” egy zongoristára, 1961); Szimfonikus költemény (1962); Aventures (1962); Nouvelles aventures (1962–65); Poėme symphonique für 100 Metronome („Zenei szertartás”, 1962); Volumina (orgona, 1962, 1966); Requiem (1963–65); Gordonkaverseny (1966); Lux aeterna (vegyeskar, a capella, 1966); Lontano (1967); Harmonies –orgona- (1967); 3 Bagatelles for David Tudor (1967); Continuum csemballóra (1968); Ramifications (vonószenekarra, 1969); Vonós kvartett nr.2.(1969); Zehn Stücke (1969); Coubeé -orgona- (1969); Kamarakoncert (1970); Melodien (1971); Doppeltkonzert (1972); Clocks and Clouds (1973); San Francisco Poliphony (1974); Sechs Miniaturen – együttműkődve Friedrich K. Wanekkel (1975); Rondeau (monodráma, 1976); Monument, Selbstportret, Bewegung (1976); Magyar Rock; Hungarian Rock; Passacaglia Ungherese (csembalóra, 1978); Le Grand Macabre, opera 2 felvonásban, szövegkönyv Michael Meschke és L. Gy. (1977), rövidített változata (Salzburgban 1996), Mainzban CD-n is megjelent; Kürttrió (1982); Trio – hegedű, kürt és zongorára (1982); M.etüdök (1983); Zongoraverseny (1986–88); The Mysteries of the Macabre (1992); Hegedűverseny (1989–93); Szonáta Brácsaverseny (1991–94); Études pour piano (1995); Études pour piano (1996); Nonsense Madrigals; Hamburgi verseny (kürtre és kamarazenekarra, 1998–99; átdolg. 2003); Síppal, dobbal, nádihegedűvel (énekkarra és ütőkre, 2000); operái: Aventures&Nouvelles Aventures = Kalandozások és újabb kalandozások (kamaradarab; 1966); Liza Lim (1966); Le Grand Macabre, opera 2 felvonásban, szövegkönyv Michael Meschke és L. Gy. (1977), rövidített változata (Salzburgban 1996), Mainzban CD-n is megjelent; The Oresteia (1993); Moon Spirit Feasting (1999); The Navigator (2008); lemezfelvétel: Transzcendens etűdök (Csalog Gábor tolmácsolásában; 2004); írásai: Egy aradmegyei román együttes, A klasszikus harmóniarend: Összhangzattani példák a barokk és a bécsi klasszikus zeneirodalomból (Bp., 1956); Kompositorische Tendenzen heute.(?); Nádler-Ligeti (Marczi Mariann; Nádler Istvánnal; Bp., 2008); Ligeti.Gy. válogatott írásai / Szerk. Kerékfy Márton (Bp., 2010).
Irod.: Csehy Zoltán: Experimentum mundi: (Poszt) modern operakalauz 1945–2014 (Bratislava, 2015); DS–2000; Gulyás; László Ferenc: Gy mint gyász Gy mint ’’III. György’’(Korunk, 8.sz., 2006.); L. Gy.: Gyerek- és ifjúkori zenei emlékek (Nú., Múzsa, 346. sz., 1998. máj. 30.; 347. sz., 1998. jún. 6.; 348. sz., 1998. jún. 13.); L. Gy.-Marczi Mariann- Nádler István: Nádler-Ligeti (Bp., 2008); L. Gy. – Centenáriumi koncertek (Nú., 2022.szept.10.); Muzicieni din Rom.; Nagy Csaba; NML; Nú (2003. febr., 22); RÚL; Sava-Vartolomei; Születésnapi koncert L. Gy.-nek (Magyar Nemzet, 2006. máj. 26.); Wertzberger