LISZNYAI DAMO Kálmán; Álnevei: Jolin Emil, Damó, Bánfy Gyula, Zenő, Závor Örs és Borongó

Herencsény, 1823. okt. 13., † Buda, 1863. febr. 12.: költő, ügyvéd. – Jurátusként jelen volt a pozsonyi ogy.-en, ahol megismerkedett Petőfivel is (1843). Nógrád vm.-ben aljegyző, törvényszéki hivatalnok, majd táblabíró volt. A Petőfi megszervezte Tízek Társ.-ának tagja (1846–), a Márczius Tizenötödike c. lap szerzői közé tartozott. Verseit kezdve a korabeli lapok közölték (1839–). Tagja volt a Pest városa részéről az unió ügyében a Kv.-on megnyílt erdélyi ogy.-re küldött delegációnak (1848. máj. 29.). Berzenczey László kormánybiztos segédjeként főhadnagyi rangban Erdélyben részt vett a Kossuth-lovagok, a későbbi 15. (Mátyás) huszárezred toborzásában és kiállításában (1848. júl.–). Kolerában megbetegedett (1848 őszén), Mv.-ről már felgyógyulva menekülni kényszerült. Bem csapatait követve visszatért Mv.-re (1849. jan.), a medgyesi fogadóban találkozott újra Petőfivel (1849. jan. 23.). Később kizárólag irodalommal foglalkozott
Irod.: ÚMÉL