LŐRINCZY Károly, Lőrintz Károly

1817. ápr. 2., † 1875. márc. 5.: r. k. pap. – Pappá szentelték (1840. jún. 28.). Mv.-en a r. k. tanoda tanára (1841–44), majd Sombori István neveldeigazgató alatt subrégens lett; emellett plébános is volt (1847–). Általában, mint a m. nyelv lelkes művelőjét emlegetik; m.nyelvemlékek, nyelvjárások gyűjtésével foglalkozott és mint nyelvészt szaktekintélynek tartották. Kapnikbányán káplán (1843), plébános (1845), Szilágysomlyón tanár (1846). A II. székely határőr huszárezred tábori lelkésze és Sepiszentgyörgyön lelkész, majd fogoly Nagyszebenben (1849–51). Plébános Nagyágon, Kapnikbányán, Désaknán és végül Marosportuson (1873–74). Nyelvészeti cikkeit közölte a Nyelvészet, a Nyelvőr, irodalmi hagyatékát a MTA kézirattárában őrzik.
Irod.: Ferenczi Sándor 2009; Híres polgárok; Krón. Füz. (1939. 4/5)