LUGOSI Armand, Lupu Armand

Dicsőszentmárton, 1924. nov. 1.,† Bp., 1990. máj. 28.: gépészmérnök, faipari szakember. – Apja Lupu Gusztáv, anyja Boér Annamária. Az elemi iskolát és a gimnázium öt osztálíát Buk.-ben végezte. Bp.-re költöztek (1940–). ott végezte be a középiskolát. Mivel apját korán elvesztette, családfenntartóként zongoraórákat adott fiataloknak; franciát, olaszt, németet, angolt tanított, szinkrontolmácsként dolgozott ésműszaki rajzból, matematikából, valamint fizikából korrepetál egyetemistákat. Egy faipari üzemben vasesztergályos-gyakornok (1944–), gépész (1945), főgépész, majd az Ipari Fakelléktermelő Nemzeti Vállalatnál a vezető beosztásban dolgozott. Munka mellett, fejezte be tanulmányait a bp.-i műszaki és gazdaságtud, egy. gépészmérnöki karán (1948–), gépészmérnöki oklevelet szerzett (1951). Bp.-en a Faipari Gépjavító Vállalat, a Parafafeldolgozó Vállalat, majd a Tűzoltószer- és Létragyár főmérnöke. A Faipari Kutató Int. tud. osztályvezetője; megszervezte a gépesítési és automatizálási osztályt, és megindította a faipari gépészeti kutatásokat (1959–62). A Gazd. és Műszaki Főisk.-n a faipari géptan c. tárgy előadója. Műszaki doktori oklevelet szerzett (1962). A soproni erdőmérnöki főisk.-n a faipari géptan meghívott előadója, az Erdészeti és Faipari Egy. faipari mérnöki karán főállású egy. docens, a faipari géptan, a gépelemek I., az erőgépek és a biztonságtechnika c. tárgyak előadója, a faipari mérnöki kar dékánhelyetese (1959–69). Bp.-en (1969–76) Erdőgazdasági és Faipari Tervező Iroda, az „Erdőterv” igazgatója.h. főmérnöke, majd a bp.-i Falemezmüvek főmérnöke, a Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat műszaki ig., nyugdíjazták (1984), Mo.-on ő vezette be a faipari géptan tantárgy egy. oktatását, kidolgozta az előadások anyagát, a gyakorlatok rendszerét és tematikáját. Páratlanul gazdag szakírói tevékenységét ismereteink szerint 27szakkönyv, kézikönyv, könyvrészlet,98 szakfolyóirati publikáció, 14 kutatási zárójelentés és egyéb kiadvány fémjelzi. A Faipari Tud. Egyes. Gép- és Szerszámfejlesztési Bizottságának elnöke (1959–80), orsz. elnökségének és ügyvezető elnökségének tagja (1967–85). MTESZ-nagydíj (1978). Munka érdemrend ezüst fokozata 1984),- F. m.: Faipari gyalugépek működése, kezelése és karbantartása (Bp., 1954); Faforgácsolás (Bp., 1967); Faipari gyalu-, marógépek és -gépsorok (Bp., 1969); Faipari csiszológépek és -gépsorok (Bp., 1970); A forgácsmentes alakítás gépei a faiparban (Bp., 1971); Faforgácsoló szerszámokat karbantartó gépek (Bp., 1973); Géptan és szerszámismeret, I-IV. (tankönyv; Bp., 1982–87); Korszerű japán fűrészüzemek és faipari gépek (Bp., 1985); Az asztalosipar (bútor- és épületasztalosipar) gépészete, I—II. (Bp., 1986); A faipar korszerű szerszámai (Bp., 1986); Az erdészet gépészete, I—II. (Bp., 1987); CNC-vezérlésű faipari gépek (Bp., 1987); A legkorszerűbb faipari fúrógépek (Bp., 1988); társsz.: Fürészipari technológia (Boboc. L.-, Erdélyi Györggyel; Bp., 1963); szerk: Faipari kézikönyv (Bp., 1976).
Irod.: Tóth Sándor László: L.A. (1924–1990) a faipari gépészet szakírójának és oktatójának élete és munkássága (Bp., 2011); ÚMÉL