MAKKAI Domokos

Galambod, 1839. okt. 27., † Nagyenyed, 1896. aug. 16.: ref. pap, tanár. – Felesége: 1.?; 2. Nagy Róza. Gyermekei: M. Margit Jancsó Sándorné; Jenő, Nelli, Laci, Ernő, Irma, Róza, Erzsi, Sándor. – A mv.-i Ref. Koll.-ban jogot (1861–), a nagyenyedi Ref. Koll.-ban teológiát tanult (1863–67), osztálytanító volt (1865–67). Az utrechti egy. Hittudomänyi Karän főként filozófiát és tör­ténelmet tanult (1867–69). A nagyenyedi Beth­len Koll. tanára (1869–), pappá szentel­ték (1871), tanári állása mellett a tanári kar jegyzője (1869–73), az éremtár (1869–), a könyvtár felügyelője (1880—86), a főiskola rektor-professzora (1886–90). Pedagógiai, filozófiai, egyházi és tört. kérdésekkel foglalkozott. Makkai Sándor az Ernyeiek c. regényének főszereplője. Közölt: Protestáns Tudom. Szle, a Nagyenyedi Bethlen-Kollégium Értesítője, Protestáns Teológiai Könyvtár, Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok, Nagyenyedi Ért., Alsófehérm.-i Tört. és Régé­szeti Egylet Évk. – F. m. : A történet bölcsészete és a történetírás (Pest, 1871); Emlék­beszéd dr. Kovács Ödön felett (Nagyenyed, 1896); antológ.: An­tal János életrajza = Nagy papok életrajzai ( Bp., 1877).
Irod.: Gyászjelentő; Rugonfalvi Kiss; Szabó-Simon-Szőgi Szinnyei; ÚMÉL