MANDULA Mór Ferenc

Marosludas, 1901. jan. 4., † Bp., 1973. dec. 2.: vegyész, im­munológus – A bp.-i műegy. gépészmérnöki osztályán két félévet hallgatott (1918–). Belépett a KMP-be (1919), a proletárdiktatúra leverése után visszatért Marosludasra, majd Ausztriába ment. A bécsi egy.-en kémiát tanult (1921–), ahol böl­csészdoktori oklevelet szerzett (1927). A bé­csi egy. orvoskémiai int.-ben kutatóasszisz­tens (1927–), R. Willheim professzor vezetésével fehérjekémiai kutatásokat folytatott. A bécsi Allgemeine Krankenhaus Serodiagnostische Untersuchungsanstaltban (1928. dec.–) R. Müller mellett kutatóasszisztens, itt sajátí­totta el a lues-szerológia munkamódszereit. Főnökével együtt kidolgozta a Müller-Ballung-reakció (M. B. R. II.) egyszerűsített vál­tozatát, amely nemzetközi elismerést váltott ki a Népszövetség 1930-ban Montevideóban megrendezett III. lues-szerológiai munkakon­ferenciáján. Zsidó szárma­zása miatt az int. elhagyására kényszerült (1933. szept.1.). Bécsben önálló laboratóriumot tar­tott fenn (1934–39), amit a németo.-i zsidótv.-ek miatt be kellett zárnia. A bécsi Rothschild-kórház laboratóriumának munka­társa (1939–), sikerült Németo.-ból elmene­külnie, visszatért Bp.-re (1942–45-ig) illega­litásban élt. A bp.-i Orsz. Köz­egészségügyi Int. szerológiai osztályán adjunk­tus (1945. aug.–), osztályvezető nyugdíjazásáig (1949–66). Kossuth-díj (1949). Legjelentősebb eredményeit a lues-szerológiai antigének előállításában érte el. Kidolgozta a róla elnevezett M.-reakciót (1948), amely lehetővé tette a vérbaj tömeges szűrővizsgálatát. – F. m.: Útmutatás a lueszes szerológiai reakciók végzésére (Népegészségügy, 1948).
Irod.: RÚL; ÚMÉL