Kásva, 1932. jan. 11. † Szamosújvár, 1957. jún. 26.: hadnagy, antikommunista harcos, a kommmunista rendszer elítéltje. – Apját korán elvesztette, ezért erdőmunkásként dolgozott, majd a Bumbeşti- Livezeni vasútvonalnál teljesített szolgálatot. A görgényi Erdészeti Szakiskola diákja volt (1950–52). Szilágysomlyón tiszti isk.-ba került, amelynek elvégzése után hadnagyként Borgóprundra, a 255-ös regimenthez helyezték. A hadsereg kötelékében, az 1956-os magyaro.-i forradalom hatása alatt (ismerte a m. nyelvet), más társaival együtt, kommunista- és rendszerellenes katonai szervezetet akart létrehozni, amelybe tanítónő menyasszonya révén, civileket is be akartak vonni. Meg is alakították a Forradalmi Tanácsot, 12 sorkatona társával együtt, amely konkrét tervet dolgozott ki egy fegyveres felkelés indítására (1956. dec. 17–18.). Egyik társa azonban besúgta. Amikor megtudta, megszökött, napokig bújdosott, de több társával együtt elfogták (1956. dec. 26.), és a nép ellensége vádjával a kv.-i Katonai Törvényszék halálra ítélte és a szamosújvári börtönben kivégezték (1957. jún. 26.). – Irod : Ioniţoiu; Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai (Székelyföld, 10. sz., 2002. okt.); Varga Andrea: Mitől román, ha magyar? Mert egyetemes? (Krónika, 2007. jún. 22–24); Regh. Cult. 9.
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE