MÁRIAFFY Lajos, maksai, Máriaffi, Máriaffy Louis

Marosszentgyörgy, 1894. szept. 21., † Igls Ausztria, 1971.dec. 13.: vitéz, tartalékos hadnagy, földbirtokos, a MSE és a Vörös Kereszt elnöke. – Lajos (1868–1915) és Tholdalagi Rozália (1866–1943) fia. Felesége hadadi Wesselényi Erzsébet (1902- Igls, 1975). – A középiskolát Tatán, Bp.-en a piaristáknál (1912), a jogot a bécsi Theresianum egyetemen folytatta. Nemesi apródként, Bánffy Istvánnal is többed magával részt vett a Szarajevóban meggyilkolt Ferenc Ferdinánd főhercegnek és feleségének bécsi temetésén (1914). Hadnagy az I. vh.-ban (1915. jún. 17.–), a mv.-i 9. honvéd huszárezredben, a galuziai arcvonalszakaszon zászlósként harcolt (1916. jan. 9.-aug. 8.), 1. oszt. vitézségi érmet kapott. Tartalékos hadnagy (1916–), bronz vitézségi éremmel tüntették ki. Albert testvérével orosz fogságba került (1916). Jelentős közéleti tevékenysége volt, társadalmi intézmények elnöke, a marosszentgyörgyi r. k. egyházközség főgondnoka; a R. k. Státus Tanács tagja; az EGE és a Marosmegyei Földműves Szövetség választmányi tagja; a kv.-i Mezőgazdasági Bank igazgatósági tagja; felsőházi tag; a Vörös Kereszt vásárhelyi fiókjának vezetője, az Erdélyi Párt elnökségi tagja. Pénzadománnyal kezdeményezte az iskola kibővítését, amit közmunkával valósítottak meg (1934). A lovaspolón keresztül jegyezte el magát a sporttal. A MSE díszelnöke József Ferenc főherceg és M. L. lett az elnöke (1935). Reá hárult a feladat hogy az anyagiak hiján tönkrement és elnyomott mv.-i sportot felemelje. Erélyes kézzel teremtett rende a pusztulásra itélt mv.-i sportéletben, működése nyomán az MSE anyagi helyzete kiegyensúlyozódott. Közeledés szorgalmazott a m. sportegyesületek között, hogy a székely ifjúságot bekapcsolja a sportéletbe. Elnöksége alatt élte a fénykorát az úszó szakosztály, amely a román bajnokságból 17 –et nyert (1938), a vizipoló csapat is bajnok lett. A M. Népközösség Sportosztályának elnöke (1939), az erdélyi m. sport legfőbb irányítója volt. Ezután a MUSZ és az OTT elnökségi tagja (1940–), amely többletmunkával járt, de szivesen vállalta a sport iránti odaadásaként. Közgazdasági cikkeit az Ellenzék és az Erdélyi Gazda c. lapok közölték. Marosszentgyörgyön mintagazdasága volt, 264 hold szántóföldjét osztották szét, a legelő és erdő a közös községi tulajdonba került, a szőlőt és a kertet a kastéllyal a Népvédelmi Egyesületnek utalták át (1945). Az államosítás után a kastély gazdasági vállalat tulajdonába került. A parkban Kísérleti Állomást létesítettek. Ausztriába emigrált családjával.
Irod.: Berekméri–Nemes; Bernády; EM; Földosztás Marosszentgyörgyön (Szabad Szó, 1945. márc. 5.); Időtár 3; Kálmán Attila: A Máriaffi család történetéhez = Marosszentgyögy; Klósz-Tolokán; Koszta; Koszta István: Földindulás – 1916 = Pál-Antal – Simon; Marosi-KZST; Nagy-Bodó Tibor: A Petki-Máriaffy-kastély (Központ, 2016. júl. 21–27.); Pluhár; Sângeorgiu de Mureş; Sângeorgiu de Mureş: 1940–1944.; Szabó–Simon–Szögi; Szöllősy