MÁRKI Zoltán

Temesvár, 1828. máj. 22., † ? : költó, szerkesztő. – Középiskolát a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban végzett (1947), a Bolyai Tudományegyetem filológiai karán magyar-francia szakos tanári diplomát szerzett (1951). Szerkesztői pályára lépett: az Igazság (1948), Utunk (1948–60), Igaz Szó (1960–62) belső munkatársa, a vers-rovat szerkesztője; a mv.-i Pedagógiai Főiskola lektora (1962–66). Újra az Utunknál dolgozik (1966–71), A Hét főszerkesztő-helyettese (1973–75), az Állami M. Opera igazgatója Kv.-on (1978–81), az Előre szerkesztője nyugalomba vonulásáig (1981–88). Már középiskolás korában jelentkezik első írásaival a Gaudeamus diáklapban és a temesvári Szabad Szóban (1946), majd egyetemi hallgatóként az Utunkban (1948). – F.m. : Hűség (versek, Buk., 1954); A tengerész és a halál (versek, Buk., 1960); A dobrudzsai dervis (versek, Buk., 1963); A tavasz nem hasonlít semmihez (regény, Buk., 1965); Napszakok éhsége (versek, Buk., 1969); A láthatatlan kesztyű (versek, Kv. 1970); A megsebzett harangjáték (ötven vers, Buk., 1972); Minden egyszerre kezdődött (versek és átmenetek, Buk., 1976); A kertben szerda van (versek, Buk., 1981); antológ.: Ötven vers (Buk., 1950); ford.: Brad, Ion: Fehér vadászat (fod. Bodor Pál, Csíki László; Buk., 1971).
Irod.: RMIL