MARKOVITH Jakab, Márkovics Jakab, Márkovics Jakab

Erzsébetváros, 1820. okt. 30., † Kv., 1891. nov. 28.: pe­dagógus, armenológus, c. kanonok. – Szülővárosában, Székelyudvarhelyen (1834–), majd Zalatnán tanult (1835–37), a gyulafehérvári papnevelő int.-ben teológiát hallgatott (1837–),. pappá szentelték (1844. szept. 22.). A mv.-i kat. gimn. tanára (1843–), és a grammatikai felső osztály tanára lett (1844–).Áthelyezték Székelyudvarhelyre (1850). Az erzsébetvárosi gimn. ig. (1853–), egyúttal a r. k. lelkész (1856–91). Alesperes (1878–), ker. főesperes (1882–), majd t. ka­nonok, nyugdíjazták (1887), ezután a tudománynak szentelte idejét. M. nyelven el­sőként írta meg Örményo. történetét. – F. m.: Mértani földrajz elemei isk.-i használatra (Mv., 1848); Örményország törté­nete (Armenia, 1887–91).
Irod.: Ferenczi Sándor 2009; Maros megyei m. tört.5.; ÚMÉL